Néhány másodpercre megfagy a levegő a szobában, csak Kaname és Sousuke kapkodó lélegzetvételeit hallani. A fiú töri meg a csendet, eldöntötte, hogy inkább visszavonul, mivel az előállt helyzetből katonai tapasztalataival sem képes kivágni magát.

- B….Bocsánat, most mennem kell. – szól, és mielőtt bárki meg tudná állítani egy elegáns fejessel, eltűnik a nyitott ablakon át. Kaname kiáltana utána, de Kiyukó kérdés özöne bele folytja a szót.

- Tényleg Sousuke volt? Hát nem halt meg? Hogy került a szobába? Pont ilyen cuccban volt a pasi, aki kiugrott veled a terem ablakán. Csak nem Ő volt? És különben is mit csináltatok ti az előbb?

Kaname egy hangos sóhajjal feláll, karon ragadja barátnőjét, és a közeli park felé indul vele magyarázkodni.

Néhány óra múlva, amikor visszatérnek Kaname döbbenten, konstatálja, hogy szobája alatt egy kisebb hadseregre való tűzszerész dolgozik. Időnként robbanások rázzák meg az épületet, néha

pedig az áram, a lent, dolgozó tűzszerészeket. Kaname a hangzavar elől a fürdőbe menekül.

A szemközti épületben Weber lélekszakadva rohan ki egy robbanás zajára a fürdőből.

- Mi történt Mao? – kérdezi miközben a távcsövéhez, ugrik.

- Úgy látszik a Tűzszerész szolgálat folklórműsort ad a szórakoztatásunkra. Egy kisebb fajta aknamezőt próbálnak felszámolni az Angyal szobája alatti virágágyásokban.- feleli a lány, kicsit dühös még a reggeli kudarcért, hogy nem sikerült elkapniuk azt a terepruhás csirkefogót.

Ismét egy robbanás, és az egyik tűzszerész ragasztótól átitatott ruhával csattan az épület falán, mellette piros, kék, és több más színben pompázó jó néhány testlenyomat árulkodik arról, hogy nem ez volt az első eset.

Már késő délután van mikor lent vége a bulinak, Kaname kelletlenül hallgatja, hogy neki le kell menni az előtérbe. Az előtérbe a már több alkalommal is látott tűzszerész áll, kicsit kormos képpel, ragasztós, festékes ruhával, és eléggé mérgesen fogadja a lányt.

Kaname kétségbeesetten keresi a kiutat a reá zúduló kérdések elől, mivel már úgy is szédül a ragasztószagtól, a könnyebbik megoldás mellett dönt, elájul. A tűzszerész elkapja a lányt, de néhány másodpercig nem tudja letenni, mivel a kesztyűje ragasztós, plusz hagy néhány maradandó festékfoltot a lány ruháján. Idő kell neki, hogy lefejtse azt Kanaméról. Nem is sejti, hogy eközben milyen veszélyek lesnek rá. Két egymástól független fegyver irányul a meglepett tűzszerész felé, az egyik a szemközti ház ablakából, a másik viszont a mellettük lévő szekrény résnyire nyitott ajtajából. Végre sikerül letennie az alélt lányt, egy arra járó diákkal vizet hozat, és fellocsolja Kanamét.

- Látom kisasszony, még mindig nem érzi túl jól magát. Most elmegyek, de hamarosan visszajövök és ajánlom, hogy addigra gondolkodjon el a kérdéseim válaszán.

Ezzel a dühödt tűzszerészparancsnok távozik.

Kaname visszatér szobájába, - Hát igen, újra itt van Sousuke. Újra itt van és újra csak a bajt, keveri. De furcsa, hogy még örülök is az ügyetlenkedéseinek……..hiszen él. – Gondolkodik a lány, majd hirtelen eszébe jut a délelőtti csók. Nevetgélve tűzpiros arccal tűnik el a zuhanyzó felé. Bármilyen jó volt is a hangulata éjszaka nem tud aludni – Vajon merre járhat most? – töpreng ágyán ülve Kaname – csak nem esett valami baja? Mivel nem tud elaludni, eldönti, hogy inkább takarít egy keveset, az utóbbi néhány napban úgy is elhanyagolta, és hátha egy kicsit elfárad és úgy már könnyebb lesz neki elaludni.

Takarítgatás közben a seprűvel bekotor az ágya alá, meglepi, hogy a seprűt nem tudja mélyen betolni, mindig felakad valamiben, eme eseteket furcsa nyögdécselés kíséri. Néhányszor, hátha csak rosszul hall erőteljesebben bök az ágy alá, a hang nem marad el, hanem a lökések erejével együtt fokozódik. Felhúzza a földig érő ágyterítőt és beles az ágya alá, szemei a meglepetéstől kerekre tágulnak, egy terepruhás alak alszik lent. Még időben felismeri - Sousuke, de mit keres ő az ágy alatt. - töpreng a lány – Na mindegy csak nem hagyhatom itt. – ezzel megfogja a fiú ruháját, és szép óvatosan kihúzza rejtekéből, mikor már kicibálta veszi csak észre a zubbonyon, lévő csúnya sötét foltokat. Sousuke homlokára teszi a kezét, szemei kikerekednek – Jézusom tiszta láz – kiált magában Kaname, gyors mozdulatokkal gombolja ki a fiú ruháit, több helyen, vállán, mellkasán, karján átvérzett piszkos kötést talál, tudja, hogy azok a sebek azok, amiket miatta szerzett, és tudja, hogy ezek a sebek miatta szakadtak fel. Eszébe jut amint a fiú kiugrott vele a terem ablakán, majd ahogy szobáját hagyta el, valamint az ahogy csak pár másodperce a seprűjével püfölte. Gyorsan kötszert és fertőtlenítőszert keres, de kis táskájában csak néhány ragtapaszt talál – Ez kevés lesz. – gondolja a lány és nekilát felkutatni a szobát. Még emlékszik, hogy mikor idejött mondták, hogy minden szobában van elsősegély láda. A pici előtérben álló cipőszekrény alján éri az első meglepetés, a szekrényben két láda gépfegyver lőszer lapít cipői alatt, ruhás szekrénye hátsó részében egy pár láda gránátot, és aknát talál. Éjjeliszekrénye alsó általa nem használt fiókjában néhány pisztolyhoz való tartaléktár sorakozik, konyha szekrényében különféle robbanószerek, könnygázpalackok állnak a takarító szerek mellett katonás sorrendben, minden általa nem használt zugból lőszer, rakéta, meg többféle, neki ismeretlen de biztosan katonai felszerelés kerül elő. Kaname kicsit gyanakodva néz be az ágy alá, sejti, hogy ott is talál valamit, de amit lát az minden képzeletét felülmúlja. Az ágy alatt szép sorjában több tucat különböző kézifegyver sorakozik, ahogy jobban körülnéz, még egy vállról indítható rakéta körvonalait is ki tudja venni – Jézusom, ez a kincstári terminátor fegyverraktárt csinált a szobámból. Ennyi fegyverrel akár a harmadik világháborút is ki lehet robbantani. Mit csinált ez az idióta, tán kirabolt egy fegyverüzletet. – gondolja, nem is sejtve, hogy milyen közel jár az igazsághoz. Az ágy végében meglát egy jókora méretű dobozt, kihúzza, majd megvizsgálja tartalmát. A dobozban nagy mennyiségű kötszert, fertőtlenítő anyagokat, egy injekciós pisztolyt és hozzá több ampulla antibiotikumot, láz és fájdalomcsillapítót talál. Kaname a csomag láttán megkönnyebbülten sóhajt fel – Legalább nem csak a fegyverein járt az esze. Bár ez az arzenál még tőle is túlzás. – fut át az agyán a gondolat. Átkötözi a fiú sebeit, majd a testébe nyom jó adag lázcsillapítót és antibiotikumot. Üggyel-bajjal ugyan de, felteszi az ágyra, ekkor jön rá, hogy kedvese nem alszik, inkább elájult. Kaname térül fordul vizes ruhákat, terít Sousuke homlokára, csuklóira, és csak reménykedik, hogy a gyógyszerekkel együtt ez elég lesz ahhoz, hogy levigye a lázát. Gondosan betakargatja, majd arcát nézi, cirógatja, becézgeti Sousukét, észre sem veszi, hogy szemei lassan becsukódnak feje a fiú mellkasára hanyatlik, miközben karjával átöleli. Észre sem veszi mikor is aludt el, de biztosan érzi, hogy most mindennél és mindenkinél boldogabb, mert ő itt van vele.

Sousuke egy kiáltásra, és egyre, erősödő szorításra ébred fel. Kaname miközben testét öleli, nevét kiáltotta, nézi a lány szenvedő arcát, érzi testén az izzadságot, tudja, hogy most ismét átéli a múltat, mint már valószínűleg hetek óta, bár ő maga csak néhány napja szenvedi végig éjszakáinak eme részét. Tudja, hogy álmában újraéli azt a napot, amikor ő ugrott a másiknak szánt golyók útjába. Tudja ezt, és azt is, hogy a lány ezért magát hibáztatja, de felébreszteni nem akarja. Lassan ringatni kezdi Kaname rázkódó testét, kedves becéző, megnyugtató szavakat suttog a fülébe, kisimítja haját a szeméből.

Megérzi amint a lány feje, kicsit mozdul a mellkasán és lepillant. Kaname meleg barna, örömtől csillogó szemeibe néz.

- Én is. – súgja a lány, kicsit fentebb emelkedik, de még így sem éri el Sousuke száját, de ő ezúttal nem húzódik el a lánytól, hanem előre hajol, hogy segítsen neki, ajkaik összetalálkoznak. Eleinte csak finoman gyengéden kóstolgatják egymást, Kaname kicsit fentebb csúszik, hogy jobban elérje Sousukét, mellkasa a fiú oldalához ér, Sousuke érzi mozdulatát, érzi mellei finom nyomását, és a vékony pólón keresztül a lány szívének sebes kalapálását. Érzéseit Kaname egyre forróbb csókjai is csak fokozzák. A lány kívánja őt, és ő is kívánja a lányt, hisz érzi, mint lesz minden csókkal egyre forróbb Kaname teste, a sajátja már tűzben ég, mind jobban simul hozzá a lány. – Bár csak soha sem lenne ennek a percnek vége – gondolja Kaname, érzi, hogy Sousuke elakadó lélegzettel viszonozza ölelését. Szíve vadul kalapál, teste minden egyes újabb csóktól megborzong, lépni akar, többet és még többet akar a mellette fekvő fiúból, viszont adni is szeretne, mindent, amit csak bír. Lábát, lassan csúsztatja fel, a fiú lábára, készül, hogy felé hajoljon, de az megelőzi őt. Hátára fordítja, fölé hajol, és újabb csókokkal árassza el Kaname száját, de ezúttal tovább is halad, ajkai a lány nyakának selymes bőrét cirógatják, Kaname csukott szemmel, halk sóhajokkal élvezi az érintést. A fiú felemelkedik, máskor szigorú szemében határtalan boldogság és öröm csillog, mindketten levegő után kapkodva nézik a másikat. Kaname kezei, lassan óvatosan Sousuke mellkasára siklanak, cirógatják a fiú bőrét, eközben szerelme ujjai bizonytalanul nyúlnak a pizsamául szolgáló póló széléhez. Sousuke maga is meglepődik azon, amit épp tesz, bár ilyet még ez előtt sosem csinált, mégis kezei maguktól nyúlnak a póló felé, bár agyában megszólal a vészcsengő, hogy talán ezt nem lenne szabad, de szíve kalapálásától nem halja. Kaname segít neki levenni a pólót, alatta csak falatnyi bugyi takarja a lányt, kezei lassan siklanak a nyakához, cirógatják majd finom kényszerrel, ismét lehúzzák a csókoktól vöröslő ajkakhoz. Amikor meztelen mellkasuk összeér, szinte felsistereg. Egyre hevesebben kényeztetik egymás vágytól reszkető testét. A fiú csapongni kezd Kaname testén, ujjai, ajkai lassan felfedezik annak a nőnek minden porcikáját, akit mindennél jobban szeret. Forró csókjai szerelme hasán perzselik a bőrt, mikor visszatér az ajkához, érzi amint a lány ujjai az öve csatja felé, sétálnak, majd finoman bontogatni kezdik. Ekkor éri Kaname mellét az első csókja, ajkai alig érintik a finom bőrt, szinte csak lehelete perzseli azt, a lány mégis halkan felsikolt, teste egy pillanatra, megfeszül az ágyon, mint egy felajzott íj, az érintés elekrosokként éri mind kettőjüket. Az eszméletük alig-alig pislákol, hajszál már a határ ahonnan még talán visszakozni lehetne, ha akarnák de, ez eszükbe sem jut. Kaname lábai Sousuke derekára kulcsolódnak, mintha soha nem akarnák elengedni őt. – Remélem ez nem csak egy álom - fut át mindkettejük agyán. De az észvesztő pillanatot durván félbeszakítják. Hatalmas csörömpöléssel betörik az ablak, és egy fekete alak landol a szoba padlóján, ugyanebben a pillanatban beszakad Kaname szobájának ajtaja.

Sousuke a másodperc tört része alatt ugrik le a lányról,/írói meg.j. ez nekem nem sikerülne, úgyhogy nem semmi, meg tuti azt se tudja, hol van / mire földet ér már pisztolyát szorongatva próbál szembe szállni a támadókkal, Kaname sikolya megrázza a szobát, villámgyorsan rántja maga elé takaróját. Eközben az ablakon át érkezett alak feláll, kezében baljóslatú árnyék, az ajtó felől súlyos léptek hallatszanak, előbb egy pisztoly majd a hozzá tartozó kéz jelenik meg Sousuke látóterében, majd egy hang egy túlon túl ismerős hang.

- Adja fel nincs semmi esélye. – szól az ablak felől érkező személy meglepetésre női hangon, Sagara feléje fordul. – SOUSUKE, te mi a fenét……..?????? – kiáltja Mao megismerve bajtársát.

Mao kiáltása után pár másodperccel néhány éles vakuvillanás zúzza szét a szoba sötétjét, majd villanyfény árassza el a szobát. Az ajtó felől Kurz szőke feje, kandikál be kezében egy kisméretű digitális fényképezőgéppel, arcán letörölhetetlen önelégült vigyorral, mellette, már kevésbé vidáman Kalinyin arca.

- Jé itt a mi kis szökevényünk. Már azt hittük valami terrorista mászkál be az ablakon. Még jó, hogy hallgattunk a parancsnok helyettesre, és nem szedtük le nem Mao? – kiált Kurz, majd Maoval együtt döbbenten nézik az ágyon ülő, takaróját szorongató Kanamét, a mellé ledobott pólót, a lány kipirult arcát, kócos zilált haját, hallják gyors kapkodó légvételeit. Mindkettejük szeme Sousukéra szegeződik, csodálkozva nézik a félmeztelen zilált harcost, kioldott övben, kigombolt nadrágban. Fél kezével a pisztolyát, a másikkal meg a nadrágját tartva zavart arckifejezéssel. Pár másodpercig még nekik is eltart, mire felfogják a látvány jelentését. Kurznak a látványtól hirtelen ötlete támad, ismét vakut villant a döbbent szerelmes párra. Mao cinkosan elvigyorodik, Kurz hangos hahotába kezd, ehhez még térdeit is csapkodja. Sousuke lassan leereszti, majd le is teszi fegyverét. Mao közelebb lép a zavart fiúhoz, belekócol a hajába.

- Te öregember, te nőcsábász, mit műveltél?.

- Na szedje rendbe magát őrmester. – vet véget Kalinyin kemény hangja az örömnek – Majd mi visszavisszük a korházba, ha már magától nem tud ott maradni. Weber őrmester bilincselje meg Sagarát miután felöltözött. Mellesleg adja ide azt a gépet.

A szólított vonakodva bár de engedelmeskedik a parancsnak. Kalinyin érdeklődve nézi a kis képernyőn a frissen készült képeket, majd egy halvány mosollyal, ami tőle elég szokatlan, néhány gombnyomással kitörli a memóriából a Sagara számára kompromittáló Webernek viszont egy vagyont, érő képeket, ehhez aláfestésül Kurz „NE” kiáltása szolgál.

Néhány perc múlva Sousuke igaz előre bilincselt, de bilincselt kézzel Kalinyinnal az élen kilép a szobából, a távozók sorát Mao zárja. Mielőtt Sousuke eltűnne az ajtónyílásban Kaname felsikít, és ezzel egy lendülettel kiugrik az ágyából, testét takaró paplanban botladozva, könnyeivel küszködve szalad a távozó kis csoport után. Melissa karját az ajtóban kapja el, zokogva kiált a nő arcába

Mivel Mao nem áll meg, Kaname mindkét kezével megragadja a másik nőt, a takaró lecsúszik a testéről, hirtelen kap utána. Még látja szerelme szomorú szemeit, amint visszanéz rá Kalinyin és Weber közül. Szájáról olvassa le, a hang nélkül tett két ígéretet.

Kaname egyedül marad a folyosón, sírva térdel le a padlóra, ekkor néz először körül, az eddigi hangzavarra jó néhány szoba ajtajából kíváncsi borzas fejek, fiúk, lányok , álmos szemek néznek rá. Felfogja, hogy gyakorlatilag semmit sem visel, gyors mozdulatokkal tekeri maga köré a paplant, arca a zavartól szemei a sírástól égnek, visszatér szobájába, bár sejti, hogy holnap néhány kellemetlen megjegyzést fog kapni, de ez érdekli most a legkevésbé csak néhány gondolat, dübörög fejében – Visszakaptam őt, és most elvették tőlem………..Elvették tőlem, de miért – az utolsó gondolatot a párnájába sírja. Zaklatott lelkét a Sousuke szájáról leolvasott mondattal vigasztalja. – Vissza fogok jönni. – ismétli a fiú ígéretét gondolatban