1 Rész: Az éjszaka leple

Az éjszaka sötétje már elérte az egész alvilágot, a gyakori villámlások miatt mégsem hozott megnyugvást a vidékre. A vad szél kíméletlenül tépázta a fákat és borzongatta meg a szabadba merészkedőket. Nem sokan akadtak, akik ilyenkor elhagyták védelmet nyújtó hajlékukat, egy suhanó fekete árny viszont kitartóan dacolt az ítéletidővel. Az avatatlan szemek csupán egy sötét villanást fogtak fel az egészből, de aki ismerte az itteni démonok gyorsaságát jól tudta hogy mi is volt az amit látott. Egy fekete köpenyt viselő alak rótta az utakat, sebesen közeledve célja felé. Egyszer sem nézett hátra és egy pillanatra sem állt meg tétovázni, csak rohant, hogy mihamarabb megérkezzen. Az erdőt, amin épp keresztül haladt egy hatalmas hegy vágta ketté, melynek lábánál egy tisztás terült el. A köpenyes alak itt állt meg és fülelt. Feszülten figyelte a környéket, ugrásra készen. Minden apró rezzenés még feszültebbé tette. Hirtelen penge villant és ő nem volt elég gyors. A fegyver torkához ért, gazdája pedig hátulról közelebb került hozzá. A feszültség a tetőfokára hágott, de ő összeszedte magát és lassan szembefordult támadójával. Pár pillanatig némán álltak így egymással farkasszemet nézve, majd a lány, aki a kardot szorította, leengedte fegyverét és a fiú nyakába ugrott. A démon lecsúsztatta csuklyáját, majd a lány derekát átkarolva viszonozta az ölelést. Testük újra távolodni kezdett egymástól, tekintetük találkozott, majd ajkaik forró csókban egyesültek. Perceken keresztül élvezték nyelveik csodálatos táncát, majd a fiú megszakítva azt ölébe kapta kedvesét és szélsebesen elindult vele a sziklafal irányába. Ott az illetéktelen szemek elől jól elrejtve húzódott egy hasadék, melybe útjuk is vezetett. Belépve egy sötét folyosó fogadta őket, ami felül félig nyitott barlangba torkollott. Jobb kéz felől gőzölögve terült egy kisebb hőforrás, a természet által kialakított medenceszerű sziklaüregben. Tőle kissé beljebb puha prémekkel borított padló következett, apró mécsesekkel körülvéve. A piciny gyertyák lángja meg-megremegett a plafonon tátongó alig egy méteres nyíláson belibbenő szellőtől. A hőforrásnak köszönhetően azonban kellemes meleg volt az egész barlangban. A férfi belépett a kis páradús levegővel telített térbe és a bundákhoz ment, majd gyengéden letette kedvesét, aki ajkait azonnal az övéire tapasztotta. Az édes csókot most a lány törte meg, majd kedvesen csengő hangján kissé bánatos szemekkel lehelte szavait.

- Féltem hogy nem jössz el… nem szoktál ennyit késni és én… megijedtem… annyira hiányoztál…

Könnyes szemekkel borult a férfi karjaiba, akinek arcán kedves mosoly jelent meg. Karjaiba zárta szerelmét és gyengéden a fülébe suttogott.

- Sajnálom, de feltartottak… Napról-napra egyre nehezebb észrevétlenül kijönnöm, pedig hiányod egyre elviselhetetlenebb… Szeretlek Kiri…

A lány most szerelmének nyakához emelte arcát, majd csókot lehelt annak finom bőrére és remegő hangon ejtette ki szavait.

- Én is szeretlek Hiei…