Kaname, Sousukét, nem igazán hagyva szóhoz jutni, ismét elmeséli eddigi közös történetüket. Az eddigiekkel ellentétben ezúttal a teljes igazságot, adja elő. Rájött arra, hogy már nem lehet titkolni semmit. Az éjszakai események után szülei így vagy úgy de rájöttek volna a teljes valóra. Hát most mesél, jó sokáig csak ő beszél szülei, nem szólnak bele. Közben, hogy zavarát leplezze, elkezdi, kedvese sebeit átkötni. Amikor ezzel végez, a fiú ragassza át, az ő karján lévőt. Édesanyja fal fehérre vált arccal figyeli a sérüléseit, kérdésére, hogy a lány hol szerezte azt, a kapott válasz sokként éri.

Eme kérdésre a kérdezett arca elfehéredik, mivel eszébe jut, hogy mi is volt az oka, annak, hogy idő előtt elhagyta a kórházat. Kaname észreveszi zavarát, gyorsan a segítségére siet.

A további kérdezősködésnek, egy váratlan esemény vet véget. Beszakad a nappali ajtaja és azon keresztül egy ágyúhoz méltó csőszájfék, hatol a helységbe. Odakintről egy kicsit fémes hang szólal meg.

- Adják fel! Az ellenállás hasztalan! Eresszék szabadon a túszokat, és feltartott kézzel jöjjek ki!

- Ez nem lehet igaz ez az állat tényleg komolyan, vette a segélykérésed. – Szólal meg a lépcsőn lefelé tartó Mao, majd reménykedve hozzá teszi – Remélem a Dana, nem fogta az adást.

- Miért kisasszony, akkor mi történne?

- Akkor, derült égből potyogna a Mithril. –válaszol a lány – Legalább még négy ilyennel.

A család és a szomszédok legnagyobb meglepetésére az udvaron álló hatalmas gép hangos hahotában, ujjongásban tör ki, ehhez még a térdeit is csapkodja.

- Szállj már ki, és úgy örülj. Össze fog dőlni a ház. – üvölt rá Melissa.

- Úgy tűnik újabb vendég érkezett. – jegyzi meg Kaname apja.

- Igen. Együtt a Mithril vándorcirkusza. – kontráz rá a lánya.

- De drágám, hol fog ez a fiatalember aludni? Csak egy futonunk van. – kérdezi rémülten a ház úrnője.

- Ne aggódj anya Sousuke majd mellettem, alszik.

- Hogy micsoda?

- Többnyire az ágyam alatt aludt, de leszoktattam róla. – mondja szégyenlősen fülig pirulva Kaname.

Idő közben Kurz, miután a hátsó kertben leparkolta, kiszáll a védelmezőből, és illedelmesen bemutatkozik.

A fennmaradó időben, a család hangulata jó, bár néhányukat még zavarja, az, hogy Kaname és Sousuke hosszú sétákat tesznek, a közelben lévő tónál. Vagy az erdőnél. Egyre sűrűbben érkeznek későn vissza a házhoz. Egyik ilyen alkalommal a lány anyja megjegyzi, hogy – jobb lenne, ha Kaname megfésülködne egy – egy ilyen „séta” után. A család otthona egy kicsit hangossá vált, mióta az újabb látogató bedugta előbb a fegyvere csövét aztán az orrát. Egyre sűrűbben verik fel pofon csattogások a ház csendjét. Ezen pofonokat legtöbbször Mao, vagy Kaname esetleg a most szokatlanul nyugodt Sousuke adja Kurznak.

Kaname kedvesével töltött sétái alatt legtöbbször hosszan beszélgetnek. Sousuke lassan, de biztosan, megosztja a lánnyal minden aggodalmát, érzéseit. Csak a legfontosabbról nem beszél, arról, hogy megijeszti az, hogy mennyire függővé vált a lánytól. Az, hogy már élni is képtelen lenne nélküle, hogy mennyire fél attól, hogy ha kiderül kapcsolatuk őt, emiatt elvezénylik végleg mellőle. Nem mondja ki, pedig Kaname ezeket, a szavakat szeretné a legjobban hallani. A békés hét lassan a végéhez közeledik. Észre sem vették, hogy ez alatt az idő alatt, ha lehet még közelebb, kerültek egymáshoz. Érzelmi kötéseik még szorosabbá válnak. Már nem csak Sousuke gondolja úgy, hogy a másik nélkül nem tudna élni. Csakhogy vele ellentétben Kaname ezt nem is titkolja nyíltan, bevallja a fiúnak. Sousuke elhatározza, hogy amikor ismét ketten lesznek a kollégium falai közt ő is, elmond mindent a lánynak.

Eljött a búcsú ideje a kis csoport, négyen autóban egy, egy védelmezőben visszaindul Tokióba. Hisz vége a szünetnek. Nem sejtik, hogy nem csak a szünetnek lesz vége.

Egy nagyméretű teherhajó áll a japán partoktól alig 30 km. – re lévő kis sziget egy védett öblében. Fedélzetéről sorra szálnak fel a szállító helikopterek, hogy partra rakják a hajó rakományát. Amint egy konténert földre raknak, a mellette várakozó kezelő beszáll, hogy felkeltse a konténer mélyén szunnyadó védelmezőt. A szigeten már tíz tizenöt ilyen gép van. Ellenőrzik a védelmi berendezéseket, csatára készülnek. Hiszen ezért jöttek, csatára késztetni és megölni a Mithril legjobb katonáját, nekik csak ez a feladatuk. Az épület belsejében ülő majd 150 fős csoportnak sokkal nehezebb feladat jutott. Előttük egy egyetem műholdas képe. A támadási tervek készen álnak, vezetőjük most tájékoztatja őket.

- Az egész akció a gyorsaságon áll vagy bukik. – mondja a sebekkel tarkított arcú férfi. Miközben a közeli panzió parkolójának képeit teszi társai elé. Az elsőn két teherautó a másodikon már három. A harmadik képen, ami valamikor éjszaka készülhetett, egy M – 9. –es látszik, amint épp feláll az őt rejtő teherautóból. – Elképzelhető, hogy a másik két járműnek is ez a tartalma. Olyan gyorsan kell megszállnunk az épületet, hogy ne tudjanak reagálni. Megszálljuk, majd egy gépünk ide is hozza a kettesszámú célt. Mi maradunk, mivel elképzelhető, hogy az elsődleges cél megjelenik. Mindenkire érvényes, aki sérülést okoz a másodlagos célnak azt én magam ölöm meg. Megértettétek. Itt a kisasszony fényképe, jól jegyezzétek meg. – fejezi be az eligazítást. Emberei végignézik a képet, hangosan hümmögnek, bólogatnak. A fotón Kaname Chidori.

A kint járkáló védelmezők belsejében egy másik fotón egy M – 9. – es látható alján jól látszanak a betűk elsődleges cél. A kép Sagara régi gépét ábrázolja.

A kirakodás lassan befejeződik, a felszállópályán testes gyalogsági szállító helikopterek sorakoznak, a marcona férfiak a gépek felé tartanak.

A kis társaság késő este ér vissza az egyetem területére. Alig, hogy Kaname és Sousuke visszatér a szobájukba Mao, érkezik az ablakon át. Közlendője rövid, és ezzel felborogatja a két szerelmes addigi terveit.

- Sousukénak vissza kell térnie a bázisra. EÜ. Ellenőrzésre, illetve átvenni a hadműveleti utasításait.

- Nem lehetne reggel? – kérdi Kaname, csalódottan Melissa szomorkás arca láttán.

- Sajnos nem azonnal indulnia kell.

A két alak elhagyja a kollégiumot. Alig egy óra múlva Sagara jelentkezik a bázison. A kötelező vizsgálatok gyorsan zökkenőmentesen zajlanak. A parancsokat viszont, meglepetésére egy alacsonyabb rangú tiszttől kapja meg. Ekkor tudja meg, hogy a hajó kifutott, bevetésre indult. Meglepi, az, amikor a bázis hangos bemondója bevetésre szólítja, majd utasítja, hogy szálljon fel az egyik helikopterre. Szívében egyre nagyobb aggodalom költözik, tagjait átjárja a félelem. – Csak nem Kanamét érte támadás? – gondolkodik, majd megkérdezi a gép pilótáját, hogy mi folyik itt. A pilóta bár kicsit vonakodva, de közli vele.

- Mao törzsőrmester jelentette, hogy megtámadták az objektumot, amit védenek. A támadók mindenkit túszul ejtettek. Erősítést kértek.

- Mire vársz gyorsan, vigyél oda!!! – üvölti közvetlen közelről a fülébe Sagara.

Nem akarja elhinni, hogy akkor támadták meg az iskolát, mikor ő távol volt. Csak remélni tudja, hogy nem Kaname volt a támadás célpontja. De most mindennél fontosabb a számára, mielőbb oda érni. Mielőbb megmenteni a lányt.

Közel egy órával Sagara távozása után, a nyugodtnak ígérkező éjszaka, minden átmenet nélkül csap át rémálomba. Kaname félig aludva először csak a helikopterek rotorhangját hallja. A fülsértő zaj kiveri szeméből az álmot. Amikor az ablakhoz lép döbbenten látja, hogy fegyveres alakok nyüzsögnek az iskola udvarán, a többiek ekkor ereszkednek le a gépekről. A helikopterek visszaindulnak a szigetre, hogy utánpótlást hozzanak a csapataiknak. A földet érő fegyveresek, két csoportra válnak, az egyik csoport a főépület felé, a másik a kollégium felé tart. Kanaméban gyűlni kezdenek a balsejtelmek, még az ablak előtt állva látja, amint a szemközti panzió mögül hatalmas porfelhő verődik fel. Tudja, hogy Melissáék most kapcsolták be a gépeiket, hogy felvegyék a harcot és kimentsék onnan őt. Ekkor beszakad az ajtó, mielőtt bármit is tehetne egy elektromos kábító töltet, találja el. A zűrzavarban is hallani a lány rémült sikolyát. A támadás gyors volt és pontos. Mire a két Mithriles reagált volna, már nem tehettek semmit. Az épületben több száz túszt ejtettek. Kurz még látja, amint egy helikopter távolodik, látja, amikor a gépre viszik az ájult Kanamét, vele együtt vagy húsz diákot.

Hallja Mao jelentését, majd kénytelenek bekapcsolni az ESS. – eket, mivel viharos sebességgel rendőrautók érkeznek a helyszínre, és veszik körbe az épületet.

Az épületben lassan egy helyre a tornaterembe terelik a túszokat. Ez az iskola legvédettebb területe. Tudják, hogy hamarosan jön az, akire vártak, hacsak nem egyenesen a sziget felé tart már a lányért. A főépületet gyakorlatilag erőddé alakítják, felkészülnek a Mithril és a helyi rendőrök rohamára.

A helyzet megmerevedik. A támadóknál a helyzeti előny. A túszok biztonsága miatt sem a rendőrök, sem pedig az óriási gépek, nem tehet semmit. A megérkező Mithril szállítógép így találja a területet, álcázva száll le a panzió mögött.

A területre kivezényelt rendőrök lába alatt megrendül a talaj. A panzió háta mögül egy porfelhő emelkedik a magasba.

- Urzu -2, Urzu – 6. Mit tudtok, hol vannak a túszok. – hallják Sousuke hangját. Kurz akarata ellenére is válaszol a kérdésre, megadva azt a helyet, amit nem lehet lerombolni.

- Urzu – 7. vette. Fedezzetek. – hallatszik ismét a hang. Mao nem tudja miért, de nagyon nem tetszik neki a hangszín. - Kicsit mintha ideges lenne – gondolja a lány. De mindezek ellenére Kurzal együtt az iskola udvarán belül harcállást foglalnak el. Nem sejtik, hogy társuk mire készül, de abból, hogy a túszok felől érdeklődött tudni lehet, hogy megpróbálja kimenteni őket. Vagy legalábbis egy túszt. Azt, hogy ezt nem minden áron tervezi, csak remélni merik.

Parancsuk még nincs a helyzet megoldására. A rendőrök döbbenek meg először, majd közvetlenül utána a két pilóta is. Az Arbalest álcázás nélkül lép ki a panzió takarásából. A gép már a kezében tartja a hatalmas fegyvert. Mao legnagyobb megdöbbenésére Sagara egyszerűen a vállához emeli majd három lövést, küld az épületbe. A robbanások beszakítják a tornatermet a főépülettel összekötő folyosót. Az épületben a közelgő robot láttán torkolattüzek villannak. Mao, Kurz kilép az álcázásból, és záró tűzzel árasztja el az épület egyik szárnyát, ahonnan néhány másodperccel korábban két rakéta indult Sousuke felé. Legnagyobb meglepetésükre a rakéták, mielőtt elérték volna az Arbalestet hamuvá porladtak a gépet körülvevő kék izzásban. Mao a támadás kezdete óta közvetít a Dana felé. Most a hajón is döbbent csend uralkodik. Ilyennek ezt a hideg katonát, még Kalinyin sem látta. Sousuke percek alatt rommá változtatja az iskola épületét. Minden helyiség falát kirobbantja, tombolását csak akkor hagyja abba amikor, már egy pisztolylövés sem dörren az épület falai közül. A rombolást még teljesebbé teszi néhány Lambdával leadott lövése. Pár perc telt csak el, azóta, hogy az Arbalest talpra állt, csak pár perc és az épületben a gépek szenzorjai nem jeleznek életet.

Ezek események során kapja Mao a parancsot, hogy Urzu -6 –tal együtt vonuljon vissza és készüljön mentőakcióra egy közeli szigeten. Ott, ahol a Kanamét szállítógépet látták leszállni. Ugyanekkor érkezik egy másik parancs is ez, viszont már Sousukénak.

A tornateremnél ragadt talán tucatnyi terrorista döbbenten nézi végig, amint az ismeretlen védelmező rommá lövi, szaggatja az épületet bajtársaikkal együtt. Most az a gép,- a másik kettőt ezekben, a percekben szállítják el – a romokon állva feléjük fordul. Várják a megadásra való felszólítást, ám ilyen nem érkezik. Kék izzás söpri félre a törmeléket, a termet őrzők egy részével együtt. A maradékot a lökéshullám vágja a falakhoz.

A tornaterem falai között kitör a pánik, amikor az épület először megremeg, a falakról hatalmas darabokban hullik a vakolat. Egy pillanatnyi csend, majd az előbbinél is hangosabb robbanás. Ezután néhány hosszú sorozat, majd kinyílik az ajtó. Sokak meglepetésére a bálon Kanamét kísérő fiú áll előttük. Védelmező irányító ruhában, kezében még füstölgő csövű géppisztollyal.

A gép letérdel, kinyílik. Kiugrik belőle Sousuke, egy M 16. – ost markolva, és mielőtt még a kint álló kommandósok észbe kapnának, behatol a Lambda által égetett lyukon. Villám sebességével és egy hurrikán erejével csap le a néhány még életben lévő terroristára. Az utolsónál kínosan ügyel arra, hogy csak harcképtelenné tegye, de meg ne ölje az áldozatát. Az itteni csata is percek alatt véget ér. Sousuke élete talán legjobb teljesítményét adta. Lelkében rossz érzések az emberség maradékát is igyekeznek kitörölni. Egyre biztosabb abban, hogy elkésett, Kaname már nincs itt. Kinyitja a terem ajtaját, utat engedve a kifelé tóduló tömegnek. Véletlenszerűen kap ki egy - egy ember a csoportból, kérdése mindig ugyanaz, végül Kiyukó akad kezei közé.

- Hol van Kaname? – kérdezi a lánytól.

- Elvitték. Láttam, amikor elvitték a szobájából. Jól vagy? Olyan furcsák a szemeid. – válaszol Kiyukó. Az eddig a menekülőket figyelő fiú hirtelen felé fordul, a lány döbbenten nézi a szeméből sugárzó, örült aggodalmat, és még valami mást, ami igazán megrémíti. A máskor szigorú pillantás mélyén ezúttal eszelős kegyetlen szikrák csillannak.

Kerekre nyílt szemekkel nézi amint Sagara az utolsó még élő terroristához lép. Szemében pokoli tűz lángol. Ujjai a férfi sebébe mélyednek.

Sousuke feláll, a földön fekvőre emeli pisztolyát. A lövés döreje elnyomja Kiyukó sikolyát. Tudta, hogy katona, de soha sem gondolta volna, hogy ez a Kanaméval annyira kedves fiú ilyen hidegvérrel képes elvenni más életét. Lassan körbe néz, és rájön nem ez volt az első eset a mai napon. De nem is az utolsó. A látványtól Kiyukóban összeomlott minden, amit eddig Sagaráról gondolt.- Még jó, hogy Kana –chan ezt nem látta. – fut át az agyán. Már abban sem biztos, hogy barátnőjét nem bántaná, mindenre képesnek látja most.

A fiú elhagyja a helységet. Kiyukó bár kicsit sokkosan, de követi. Utolérni nem bírja, így rákiált, a távolodóra.

- Ugye nem fogod bántani Kanamét? – kérdezi rémülten.

A futó alak a kérdés hallatán megáll, lassan fordul vissza a lány felé. Kiyukó önkéntelenül is hátrál előle. Első alkalom, hogy féljen Sagarától. A nyugodt, túl nyugodt hang meglepi.

- Őt soha. – feleli, halvány, de kegyetlen mosollyal a kérdezett – De ha valami baja lessz, akkor… - bár a mondatot nem fejezi be.

Kiyukó lebénul az eddigi látványtól, és attól, ami kint tárul elé. A lerombolt főépület, a helyenként látszó élettelen testek, és a romok tetején térdelő óriási gép. Erre a védelmezőre látja felmászni Sagara alakját, majd a hatalmas robot feláll. – Jézusom ezt ő tette. – tudatosul a benne, és elképzeli, hogy mi lesz, ha Kaname megsérül.

- Urzu – 7 HQ. – nak. Az ellenállást felszámoltam. A túszok szabadok. Veszteség nincs. Foglyok száma zéró. Szállítógépet kérek. – jelent Sagara már ismét az Arbalestben ülve. Hangja dühöt, elkeseredést tükröz. Elkésett, nem tudta megakadályozni szerelme elrablását. Akkor legalább kiszabadítja.

- Megtagadva. – érkezeik a szenvtelen válasz.

- MI?

- A további hadműveletek végrehajtására alkalmatlannak minősítették őrmester. Nyugodjon meg, biztosítsa a terepet.

- SZEMETEK!! – üvölt Sousuke a rádiójába, majd álcázás nélkül rohanni kezd a géppel. Csak egy esélye van, mindenképpen el kell jutnia a szigetre és már csak egy emberben, bízhat. – Tarts ki Kaname jövök.

Néhány kilométerre onnan Kaname lassan magához tér egy üres helyiségben. Ismét fogoly ismét elrabolták. – Csak ne legyen semmi baja. – gondolja a lány. Majd belegondol jelen helyzetébe, és csendesen sírni kezd.