Testcsata.

                                               By. John Weeler

- Jövök már Kaname. – suttogott a gépből kiugró Sagara. Körülötte a roncsmezőn, mit ő maga hagyott maga mögött, már semmi sem mozdul. Még egy hangos csörrenéssel leesik a csak az imént darabokra szaggatott védelmező karja. A fegyvert szorongatva a barlang bejárata felé haladó alak körül záporoznak a roncsok. Némelyikük még mindig izzik a robbanás hőjétől. A dühös férfit nem lehet megállítani. Bár nem igazán érti, hogy mire volt mindez jó. Elrabolták Kanamét, de miért? Harcoltak, kikötötték, hogy csak egyedül jöhet, és tessék most hat védelmező roncsai borítják az eddig békés gyönyörű tájat. Eléri a barlang bejáratát, - nem valami jól védhető – fut át az agyán, és bedob egy kibiztosított gránátot, gyorsan a falhoz lapul, a detonáció, még így is megtaszítja kicsit. Mielőtt a hangzavar elül belő a járatba egy sorozatot, fájdalmas kiáltások, elhaló nyögéseket kap válaszul. Óvatosan lövésre készen lép be, már senki sem állja útját, az elé kerülő testeket mindig ellenőrzi, hogy esetleg ne támadhassák hátba. Már hallja Kaname halk sírását, befordul az egyetlen elágazáson, kész, hogy bárkivel végezzen, aki ott van, és veszélyezteti a lányt. A látvány, mi a szeme elé tárul sokkolja, lassan leereszt fegyverét. Az aki a lányt elrabolta nyugodtan ül egy kövön előtte Kaname, már nem köti semmi sem a kezét. Egy öreg anyóka néz kérdőn a harcias alakra.

- Szereted őt?

-         Miért kérdezed? – jön a nem túl kedves kérdés.

-         Megölted miatta a fiaim. Válaszolj, vagy nem mehettek el innen. Szereted?

-         Feladatom, hogy megvédjem. Ezért halottak a fiaid. Engedd el, vagy téged is utánuk küldelek. – szól a kérdezett, fegyverét az anyóra emelve, szemernyi kétséget sem hagy a felől, hogy bármelyik pillanatban teljesítse ígéretét.

-         És te szereted? – kérdi az anyó ezúttal Chidoritól.

-         Én ezt a háborúmániás barmot? Mit képzel maga vén satrafa.

-         Majd bevalljátok. Menjetek el nyugodtan. – szól az anyó, meglepően békés hangulatban annak ellenére, hogy Sousuke kiirtotta az egész családját befelé jövet. Nem is áll senki az útjukba.

A sikeres szabadítási akció után Sousuke egész lakásáig kíséri Kanamét. Csendben megvárja, míg a lány bemegy, majd ő is haza indul. Fejébe a banya szavai visszhangzanak. – Majd bevalljátok. Mit akar ez jelenteni? – gondolkodik, miközben belép szobájába. Aktív üzemmódba állítja a lány szobájában lévő lehallgató rendszereket, majd zuhanyozni megy. Agya egész addig, míg el nem nyomja az álom csak azon az egy mondaton, jár.

Kaname miután ő is végzett a fürdéssel és át is öltözött szintén aludni megy. A hétvégéje tönkre ment, hát igen – Nem sikerült kettesben maradni azzal a marhával – zsörtölődik, majd elalszik.

- Kott –kott, ébresztő Kaname reggel van. – szól az óra – hogy a francba kerültem Chidori szobájába? – villan át a gondolat a rugóként felpattanó Sousuke agyán – És miért érzem ilyen furán magam? Mintha hiányozna valami. – töpreng, majd feltűnik neki, hol van, ijedten ugrik ki Kaname ágyából. Ha a lány itt megtalálja neki vége. Az biztos, hogy kinyírja. – Valami nem stimmel - gondolja, miközben döbbent szemekkel nézi a karján lévő kék fehér csíkos pizsamát. Majd még valami feltűnik neki, érdeklődve emeli maga elé kezeit, egyre rémültebb szemekkel bámulja a kecses női kezeket, a hosszú lakkozott körmöket. Iszonyú balsejtelemmel emeli maga felé, pontosan mellkasa felé a neki idegen karokat. – Biztos csak tréfa, vagy rémálom. – Fut át az agyán, mikor keze a mellkasához ér, megáll benne az ütő. A folyosókat egy kétségbeesett női sikoly járja át.

A szemközti épületben, Kaname lassan magához tér. Mint mindig ezúttal is nagyon lassan ébred, de az feltűnik neki, hogy kedvenc órája helyett, valami trombita, hagy harsona ébreszti. Eléggé rossznéven veszi, de azért a fürdő felé indul. Első meglepetése egy asztal, aminek elvileg nem lenne szabad ott lennie. Fel is borítja, valami hangos csörömpölés és koppanás kíséretében a földre esik. Következő valami nagyon zavarja az orrát, mintha Sousuke lakásán lenne, ahol mindennek fegyverolaj és lőpor szaga van. Kinyitja a szemét, majd megdermed, ugyanis Sousuke lakásán van. Pedig világosan emlékszik, hogy otthon feküdt le. – És NEM ITT . – a szája elé kapja a kezét – Csak nem voltam ennyire hálás? – fut át az agyán, majd érdeklődve húzza végig tenyerét a szája előtt, keze alatt megsercen a három napos borosta. – Mióta van borostám? – gondolkodik – És mióta van egy sebhely az arcomon? – keze ekkor fut arca bal oldalára. Rossz előérzettel kísérve lép a kicsi törött tükör elé. A tükörből Sousuke néz, vissz rá, a döbbenettől elkerekedett, a rémülettől és az értetlenségtől könnyes szemekkel. A folyosókat egy férfi halálsikolya járja át.

A két alak egyszerre ront ki teljes sebességgel a főbejáraton. Sagara döbbenetében földbe gyökerező lábbal nézi az elé toppanó Sagarát. Hát ezzel Chidori sincs másképp, végül a gyakorlottabb katona szólal meg. Természetesen cselt gyanítva.

- Ki maga? – szól keményen, bár kicsit nagyon zavarja, hogy mindezt Kaname hangján teszi, közben rutinból a csípője felé kap, de csak a testet éri, fülig vörösödik attól, amit keze megérint. Vele szemben a másik Sagarát már az ájulás környékezi,  -  Ez a mozdulat, amit csináltam. Ez a kérdés. – szalad át az agyán.

- S…S….Sousuke? – kérdezi végül mély férfihangon.

- Chidori? – kérdez vissza saját maga – De ho….

Eddig jutott, a következő pillanatban a lány, akarom mondani Ő maga neki, ugrik

-         Azonnal add vissza a testem te perverz állat! Nem elég, hogy így is felforgatod az életem? MI?! MOST MÁR A TESTEM IS KELL!?? ADD VISSZA!!! – kiabál Kaname stílszerűen Sousuke hangján. Több járókelő érdeklődve, mások rosszallóan fordulnak feléjük.

-         Fiatalember! – szól rá egy idősödő úr.

-         ÚGY NÉZEK ÉN KI MINT EGY FÉRFI? – üvölti a szerencsétlen járókelőre a kócos hajú, heges arcú marcona kölyök.

-         Igen. Ne beszéljen így a kisasszonnyal. – torkolja le a férfi. Na ez volt az utolsó csepp a pohárban. Kaname lerogy a járdára, és sírni kezd. Közben „ezt nem élem túl, hogy megyek így suliba, megölöm Sousukét, ez nem lehet igaz” hajtogatja folyamatosan. Mellesleg a megölni vágyott személy sem érzi magát valami rózsásan. Így női testben, de egy dolog vigasztalja, ha valaki megtámadja Kanamét, ő fog helyette védekezni.