|
XIII.
A Narashino és a Nerima csapatai, a sziget két ellentétes oldalán szállnak, le alig egy kilométerre az épületek maradványaitól. Leszállás közben a lenti erők néhány kellemetlen pillanatot szereztek a számukra, már csoportonként csak nyolc gép ér földet. A két - két lelőtt gép pilótái, apró mentőcsónakjaikban igyekeznek a part felé. A sziget védői nem számoltak a csapatok megjelenésével. Arra, hogy megállítsák a leszállásukat ráment a lőszerük nagyja. A raktár, ahol pedig után tudnának tölteni, már csak emlék. Rutinosan kezdenek benyomulni a sziget közepe felé.
- Jé menyi konzerv! Kinél van konzervnyitó? – kérdezi a Narashino egyik deszantosa.
- Nálam van egy. – szólal meg mellette álló gép pilótája, miközben vállára emeli hatalmas rakéta vetőjét.
- Nálam is – jön a Nerima irányából.
- Na akkor csomagoljuk ki ezeked, de gyorsan. Otthon akarok vacsorázni. Az asszony megöl, ha nem érek haza időben.
- Most megismerik a Nerimai Sárkányok erejét. – kiált Akagi parancsnok kitörő örömmel, hogy végre nem csak a gyakorló terepen lövöldözhet.
- Fogd be a szád, te pofa huszár. Inkább azt csináld amiért fizetnek minket! – ordít rá a Narashino egységeinek vezetője.
Mivel ellenfeleik erősen takarékoskodnak a lőszerrel jó tempóban, pontosan képesek végrehajtani azt, amiért ide jöttek. Megállíthatatlanul nyomulnak a sziget közepe a túszok irányába.
Már látják a fehér védelmezőt, és a néhány méterre tőle kuporgó alakot.
Előre! – kiált a meglepetéséből felocsúdott Mao. – Gyerünk már, mielőtt magukhoz térnek!
A Mithril gyalogosainak maradéka tíz katona kivételével kiugrál fedezékéből. Nincsenek sokan, mindössze tizenöt mindenre elszánt harcos rohan oda, ahol pár perccel ezelőtt még egy épület állt. Senki sem állja útjukat, a védőket már más foglalja le. Gyorsan érik el céljukat, meglepve látják, hogy bár az épület eltűnt, a pincében ücsörgő túszok sértetlenül bámulják a fölöttük kéklő eget és a nyíláson megjelenő katonák fejét. Kurz még mindig a gépe takarásában lapít, a vele lévő gyalogos hűen őrzi épségét. Mao talpra állítja gépét, két oldalra kaszálva igyekszik fedezni a lába között cikázó gyalogosokat, miközben ő maga is a helyszín felé tart.
Ellép a mozdulatlanul álló Arbalest, majd a még mindig Kanamét ölelő Sousuke mellet.
Hitetlenül nézi a képernyőjét. Néhány lépéssel mögöttük megáll.
Kaname nem érez, nem lát semmit. Egyre mélyebben merül az öntudatlanságba. Nem tudja mi történt vele. A lány élet és halál között lebeg. Lassan nagyon lassan eljutnak hozzá a külvilág zajai. Hallja a robbanást, érzi az Arbalest keltette rengéseket. De még nem képes felébredni. Érzi amint Sousuke - Biztos, hogy ő – bekötözi sebeit. Hallja hangját, de szemeit kinyitni, testét mozdítani nem képes. Hallja kedvese szavait, de jelentésüket felfogni még nem tudja. Érzi, hogy egy ellenállhatatlan erő kezdi visszahúzni tudatát a valóságba. Megérti, mit mondanak fölötte. – Annyira szeretlek. – hallja, megismeri a hangot, érzi, hogy az őt, ölelő karokat sírás rázza meg. Érzi a fiú hajába hulló könnyeit, de reagálni még nem tud, csak szempillái reszketnek meg egy pillanatra. Érzi amint Sousuke végigsimít az arcán, miközben finoman leteszi a testét. Érzi az ajkainak leheletfinom érintését. Kinyitja szemeit. Látja kedvese arcát, rajta a vér csíkjait, lezárt szemeit. Hallja hangját.
Hamarosan találkozunk.
Jobb karját felemelni nem tudja, de miért azt nem érti. Bal keze is csak nehezen engedelmeskedik akaratának. Felemeli, lágyan simítja végig szerelme arcát.
Hova akarsz menni? Miért sírsz Sousuke. –suttogja száraz szájjal. – Te vérzel, jól vagy?
Sagara már épp állna fel, hogy véghezvigyen mindent, amit kigondolt, mikor leheletfinom, gyengéd érintést érez az arcán. Szemei még csukva, először csak képzelgésnek hiszi, olyan finom, hogy akár a szél is lehetne, de nem, az érintés nem szűnik meg. Meghallja a halk elhaló hangot.
- Hova akarsz menni? Miért sírsz Sousuke? – kipattannak a szemei. Hitetlenül bámulja az elé táruló látványt. Egyenesen Kaname meleg bár kissé fátyolos barna szemeibe néz. – Te vérzel jól vagy? – kérdezi a lány, bár pillanatokkal ezelőtt még halottnak tűnt. Most jut csak eszébe, hogy nem nézte meg a pulzusát. Szemei örömkönnyekkel szaladnak tele, lélegzete elakad, csak hosszas néma tátogás után képes megszólalni.
- Jól vagy Kaname? – kérdezi, reszkető, rekedt hangon, boldogsága nem ismer határokat.
- Kicsit… furcsán érzem magam.
- Annyira féltem, hogy elveszítelek. Majdnem beleőrültem. – öleli szorosan magához a lányt. Ebben a percben minden, ami körülötte folyik, minden elhalványul, csak a lány szemeinek csillogása marad, csak suhanó árnyként észleli a mellettük elrohanó gyalogosokat, majd Mao gépét. – Rettegtem. Nem éltem volna túl, hogy ha meghalsz. – suttogja.
Ebben a pillanatban a lány testébe ismét belehasít a fájdalom. Rájön, hogy amit kedvese arcán lát, az nem Sousuke, hanem az ő vére. Felrémlik előtte a gondolat, ami végigfutott rajta, mielőtt elájult.
Értem jöttél? –kérdezi kicsit feleslegesen. – Hova akartál menni az előbb.
Igen érted. – feleli a kérdezett, szeme mindennél fényesebben ragyog, hisz Kaname mellette van, beszél hozzá, ÉL. Megkönnyebbülése, határtalan öröme majd szétfeszíti össze vissza, kalapáló szívét – Most már sehová sem megyek. Soha nem hagylak magadra. Mindig meg foglak védeni.
A következő szavak, már nem Kanaménak szólnak, a lány néhány másodpercre ismét elveszti eszméletét.
Urzu – 7. HQ. –nak. Súlyos sérültem van, állapota kritikus, azonnali kimentést kérek.
A hang hallatán, - bár az majdhogy nem sírva közli velük kérését – jó pár megkönnyebbült sóhaj, köztük Tessáé hallatszik a Dana hídján. Kalinyin eltűnik a teremből, hogy hova lett azt senki sem tudja.
- Őrmester ezek szerint Chidori kisasszony él? – kérdi Tessa.
- Megerősítve! – jön a boldog válasz.
- Indítsák a mentő egységeket.
- Már felszálltak asszonyom. – szól a repülésirányító.
- Kalinyin. –suttogja megkönnyebbülten a kapitány – Köszönöm.
- Azt hiszem vissza, kaptuk a kedvenc katonáját asszonyom. – szól kissé morcosan Mardukas parancsnok, bár lehet, hogy ő jobban örült volna, ha ez nem történik meg. / torpedó+ Sousuke= tartályhajó/
Mao nem hisz a szemének, ahogy ellép Sousuke és Kaname mellett akaratlanul is rájuk, néz. Döbbenten látja, de csak néhány lépés után fogja föl, hogy a lány szemei nyitva vannak. Pedig ő látta, hogy csukott szemmel ért földet. Visszafordítja a gépet, s az ismét arról árulkodik, hogy Kaname él, még ha nem is virul. Sejtését még Sousuke, most már tiszta hangja is megerősíti, amint mentést kér. Hallja Kalinyin hangját.
Jövünk fiam, de ott egy kicsit forró a talaj. Vigye a kisasszonyt legalább az árkokig, hogy fel tudjuk szedni magukat.
Értettem. – feleli a szólított, de mégsem mozdul. Habár a két légi deszant alakulat, már szinte minden ellenállást felszámolt, mégis akad még a környéken számos becsapódó lövedék.
Na jól van galambocskáim, fejezzétek be a turbékot, és irány a zóna. –szól Mao megkönnyebbülten.
De…
Nincs idő, indulj, majd fedezlek. – csak magában teszi hozzá – Ameddig bírlak.
Sousuke megérti mit is, mond neki a társa, felkapja Kanamét, majd ahogy csak bír, futni kezd vele a Mithril hátvédje, a mentőgépek leszállási zónája felé. Testével védi a lányt. Bár a két deszant egység már szinte minden ellenállást felszámolt, még mindig több irányból jelennek meg védelmezők, a romok alól pedig katonák dugják elő a fejüket. Hisz még nem végeztek. Céljuk most védtelen, itt az idő, hogy végezzenek vele. Mind látták a lányt ért lövést, tudják, hogy ő már nem számít, még ha túl is élte.
Urzu – 6 te csak ülsz a fenekeden? Fedezhetnéd Urzu – 7. – et meg a csomagját. Nem tudok mindenre figyelni.
Hé te milyen csomagja van Sousukénak? – kérdezi Kurz a mellette lapító katonát, felé nyújtva távcsövét. A katona kiles a roncs mögül. Majd válaszol.
Valami lányt cipel.
Él? – kérdezi, még mindig nem meri elhinni, amit Mao hangjában hallott.
Hát eléggé kapaszkodik.
Kurz kiugrik fedezékéből. A mellette lapuló katona nem képes visszahúzni felettesét. Itt az idő, hogy jóvátegyen valamit mindabból, amit okozott. Gyors egymásutánban szedi le a futó alak felé induló gyalogosokat. Amint a két alak közelebb ér, védelmükbe a Mithril hátvédjét adó katonák is beszállnak. A védelmezők eldobják üres fegyvereiket, hogy egyszerűen eltapossák a hozzájuk képest apró alakot. Az egyik, kinek még lőszere maradt, elvágja az útjukat. A robbanások lökéshullámai fellökik Sousukét. Esés közben nagyon vigyáz, hogy a lány teste ne csapódjon a földnek. Vállába, fejébe az ütéstől fájdalom hasít. Rájön, hogy nem állhat fel. Ha feláll végük. Testével takarja a lányt a repeszek és a rájuk hulló földdarabok elől. Homlokán az eséstől felnyílik a bőr. Vére Kaname arcára cseppen. Hallja a lány halk, de mégis aggódó hangját, bár kettejük közül Kaname van rosszabb állapotban.
Megsérültél Sousuke!
Mellettük szokatlanul gyorsan eldübörög a Nerima egyik gépe, hogy egy hátulról érkező védelmezőnek ugorjon, neki sincs már lőszere. Sousuke nézi, ahogy a máskor lassú gép egy gyors lábsepréssel felbuktatja ellenfelét. A hang, ismerős, amit a hangszóróból hall.
- Ezt nézzétek, ti Narashinoi vesztesek. – kiáltja Akagi miközben, felugrik a gépével és annak behajlított könyökével a másik védelmező mellkasába, zuhan. –Azt hiszem ez egy kicsit behorpadt. – kiált vidáman.
- Gyerekek állítsátok fel a ringet. Indul a védelmező birkózás helyi bajnoksága. Jelszó Aki nyer az haza mehet. Engem amúgy is vár az asszony.
- Hé kapitány, ereszd el a Bontát, és gyere, segíts egy kicsit. Mert nálunk meg futóverseny van. Hol a váltóbotom?
- Látom a fehér védelmezőt. De hol a pilóta? –kérdezi Akagi.
- Ez előbb trappoltál el mellette, vigyázz rá ne lépj!
- Hé ez a lány… Csak nem ez a fickó volt a kartondoboz.
- De igen – feleli Kazama.
- Akkor az a hölgy a kicsi Kaname! De rosszul fest.
- Hé te Sáfrány, fogd, be a szád vagy kibontalak a dobozból! –szólal meg egy idegen hang.
- Ki szólt be?
- Csak én. Itt - itt! Tőled kicsit jobbra. Ücsörgök egy rakás páncéltörő lőszer társaságában és csak ilyen arcos harcosokra, várok, mint te.
- Ki ez?
- Valami Mithriles fazon, aki alól kibontották a gépét. – szól a Narashino vezére.
Ebbe a szívélyes ismerkedésbe robbannak bele a ledobott M- 9 – ek. A Mithril Nyugat Indiai Divíziójának egysége a D - 1.
A támadás kezdete után néhány perccel már nagyon jókedvű mind a Nerima, mind a Narashino.
Bár ők nem is sejthették, hogy mi történt a szigeten. Ők csak azt észlelik, hogy rohamuk pillanatok alatt megtöri a védők ellenállását. Rövid heves tűzharc után mindkét félnek elfogy a lőszere. Az önvédelmi haderőnek maradnak még rakétái, de azokat a túszok közelsége miatt már nem használhatják. A védelmező csaták történetében egyedülálló ütközet veszi kezdetét. Egyik fél sem rendelkezik mono vágókkal, így szó szerint ökölharcra mennek egymással. Bár ekkor a két deszant erőfölénye már behozhatatlan. A Narashino és Nerima gépei, puszta kézzel a páncélzatot letépve, a fülkéket összezúzva pusztítják ellenfeleiket, a csatatér lassan egy kocsmai verekedéshez kezd hasonlóvá válni. Csak itt nem részegek, hanem védelmezők püfölik egymást.
Mikor az első gép pilótája küzdőállást vesz föl az előtte álló védelmezővel szemben, elindul a szóáradat.
Hé nem vagy te Tyson. Csapd már le. Nem menetben fizetnek, hanem DARABBAN.
Mit dumálsz, te sem vagy Bruce Lee. Ha igen vigyél be egy forgó rúgást. – szól a Nerima egyik katonája.
Hülye vagy ezzel a géppel? –kérdez vissza a másik, miközben két ökölcsapást zúdít a vele szemben álló gép fülkéjére.
Attól a perctől, hogy meglelik a csatában elhullott M – 9. –esek vágóit, az ütközet állása egyre biztatóbbá válik. Már csak egy védelmező áll szemben a két osztag négy gépével. A gépek pilótáik érdeklődő mozdulatait követik. A Mithril gyalogságának, és a túszok legnagyobb örömére. Mivel elég érdekes látványt nyújt a négy gép, amint körülállja a mozdulni sem merő ellenfelet.
Hé él ez még? – kérdezi az egyik pilóta.
Várj csak az érzékelői, még világítanak. –szól társa lentebb hajolva a gépével, és ehhez még a nyakát is kinyújtja.
KOPP – KOPP van itthon valaki? – kopogtatja egy ujjal a harmadik az előtte álló páncélzatát. – Gyere ki szépen, vagy mi szedünk ki!
A védelmező nyílásai feltárulnak, a benne ülő pilóta tarkóra tett kézzel lép ki a napfényre.
- Jé milyen ügyes, biztos nem ez az első alkalom, hogy fogságba, esik. Katona vigye, oda ahol még van lőszer.
- Értettem. – ezzel megfogja a parányi alakot, hogy néhány lépés után letegye a Mithril gyalogosainak ölébe. Ő a tizedik, aki túlélte a csatát.
Ekkor landol a Mithril második hulláma.
D – 1. sikeresen leszállt. Parancs végrehajtásához hozzákezdünk. –szól az egység parancsnoka.
Hol van Urzu – 7.
A gép megvan, de hol a pilóta?
Elég a vidámságból baj van! – szól Kazama az embereihez, észrevette azt, amit eddig még senki, hogy a frissen érkezettek lövésre kész fegyverekkel fordulnak Sousuke gépe felé
Barátazonosítókat kikapcsolni. Keressen hozzájuk csatornát! – kiált Tessa felfogva azt, hogy a D – 1. nem védeni, hanem elpusztítani akarja az egyik emberét, és vele együtt egy túszt. – Minden eszközzel védjék meg Urzu -7. – et és az Angyalt.
- Megvan! Az egyik gyalogos, azt mondja, mögöttünk találjuk.
- Na várj, mindjárt rálépek. –szól az egyik katona és elindul Sagaráék felé. A szemből érkező támadás meglepetésként éri. Mao gépének teljes súlyával vágódik a másiknak. Kiüti kezéből a fegyvert, feldönti. De védekezni a vágó ellen már nem tud, gépe kettészakad. Ő maga sértetlen.
Sousuke felnéz a hangokra, látja amint az elvileg barát, kettévágja Melissa gépét, majd közvetlen ezután látja amint ugyanaz a gép, feláll, feléjük indulna, de összecsuklik. Valami kilőtte a lábait.
Kaname mennem kell. Úgy tűnik ezek engem, akarnak. –fordul ismét a lány felé.
Mit akarsz tenni?! –kérdezi a lány sírva, bár sejti, hogy mire készül.
Elcsalom őket. Úgy legalább neked nem esik bajod.
Ne.
Ha maradok te is, meghalsz Chidori. – kiált rá a fiú aggodalomtól csengő hangon. Már állna fel, hogy megpróbálja elérni az Arbalestet. Nem engedheti meg, hogy a lánynak ismét baja essen.
Hova mész? – kérdezi Kaname, miközben bal kezével megragadja Sousuke ruháját. Ő is döntött. Bár minden légvétele fáj, a mozgás pedig iszonyú kínokat okoz neki, de elhatározta, hogy mindenáron maga mellet tartja őt. Látja Sousuke tekintetét amint a gépe felé, néz. Észreveszi benne az előbbi őrület szikráit.
Mit akarsz tenni, ha ott leszel, - szólal meg sírástól elfúló hangon.
Végzek velük, ha másként nem tudlak megvédeni.
Ne menj. Nem akarok egyedül maradni.
Ha maradok, meghalsz. HÁT NEM ÉRTED!! - a fiú már majdnem ordít
Inkább meghalok VELED, mint hogy nélküled maradjak.
Bár tudja, hogy mennie kéne, mégsem bír elmozdulni a lány mellől. Kaname utolsó szavai szinte szíven ütik.
Féltelek, és félek is.
Nem tehet és nem is, akar mást tenni, továbbra is testével fedezi a lányt. Fülében hallja a beszélgetéseket.
Mi van azzal a védelmezővel ott mögötted?
Az úgy néz ki, megsült.
Látja amint az egyik M – 9. –es ránéz Akagi heverésző, fejét tenyerébe hajtó, könyökére, támaszkodó gépére. Az nem mozdul. Hallja Kazama hangját, amint parancsot ad, hogy egységei fogják körbe az újonnan érkezőket. Látja amint az egyik M – 9. – es felé fordul.
Hé konzerv. Megállj, vagy felnyitlak. – hallja egy Narashinoi katona hangját.
Nem! Én nyitom ki. – szól egy Nerimai.
Milyen konzerv? –érdeklődik a Mithril pilótája.
Hát te vagy benne a töltelék.
Látja amint a két rakétavetős gép az M – 9. – es mögött tüzelőállásban áll. Bár pilótáik hangosan vitatkoznak, hogy melyikük lője ki, szemernyi kétséget sem hagynak a felől, hogy ha kell, mind a ketten egyszerre indítják el rakétáikat.
Látja amint az egyik gép mellé lép, lehajol, ujjai már csak centikre vannak tőle.
Mit takargatsz komám? Mutasd, had lássam csak.
Maradj, úgy vagy átküldelek a túlvilágra. – hallja Kurz hangját.
A meglepetések sora a D – 1. számára ezzel még nem ér véget. Az MI. –k jelentik, hogy a Mithril már nem tartja őket barátnak. A tenger felől egy helikopter raj épp beméri, valamint több pontról, legnagyobb döbbenetükre a saját gyalogosaik veszik célba őket. A Sagara fölé hajoló gép megmerevedik, pilótája halkan szólal meg.
- Azonnal kapcsolatot a Danával! – ekkor valami koppan a páncélzatán. Lenéz, érzékelőit egy fegyver csövének képe tölti be. A fegyver végén Mao kettévágott gépe.
- Azonnal fejezzék be! A parancs minden eszközzel megvédeni Urzu – 7. et. Súlyosan sérült tússzal van. –szólal meg Tessa hangja. Ebben a pillanatban valami megemeli a gépet, majd hanyatt vágja.
- Nem taposod el. Előbb le kell győznöm. – üvölt Akagi.
- Akkor is mit takargat!
- Parancsnok maradjon, ahol van!
A pilóta felnéz, látja amint egy gép, a csoportjából fél lábát az övének a mellkasára teszi, fegyverét a fülkére emeli. Fülükbe hasít Sousuke hangja. Ekkor látják meg a fiú alatt fekvő véráztatta lányt.
- Szép ez a szendvics de leszállnánk. –szól Kalinyin. Abban a másodpercben két gép ugrik be a többiért, és egyszerűen elvonszolja őket az útból. A mentőhelikopter földet ér.
Sousuke felemelkedik Kanaméról, látja amint a lány szemei, lassan kezdenek lezáródni.
- Kaname maradj ébren. Nem szabad elaludnod. Hallod Kaname. Tarts ki még egy kicsit. – üvölti. Felkapja, magához szorítja a testét. Felnyílnak Kaname szemei, kedvesére mosolyog, túl halvány mosollyal, keze a fiú arcához ér, letöröl néhány könnycseppet, halkan suttogva megszólal.
- Semmi baj Sousuke.
- Ne aludj el, kérlek. Nem mehetsz el megint.
- Ölelj át, nagyon álmos vagyok. – suttogja a lány, majd lezárja szemeit, keze élettelenül hullik le a fiú arcáról.
A gép rámpája még épphogy leereszkedett, amikor már Sousuke felszáguld rajta kezében Kanaméval. Abban a percben zárul a gép ajtaja. A lány ellátását megkezdik. Állapota sokkos. Ezúttal az elszenvedett vérveszteség miatt valóban élet, és halál között lebeg.
A szigeten a csata véget ért. A nyertesek lassan hozzálátnak a terület átvizsgálásához, takarításhoz. A túszokat szállító gépek felszálltak. A szigetről megkezdték az akcióban elesettek, illetve megsérültek elszállítását. Tessa kapitány számára elérkezett a legnehezebb feladat. A hozzátartozók értesítése. Szomorúan nézi a radarján távolodó gépet. A gépet, amely Kanamét és Sousukét a Mithril támaszpontjára szállítja. Ott hamarosan újabb csata veszi kezdetét. Az orvosok csatáznak majd, hogy megmentsék a szinte teljesen elvérzett lányt. Bár amint a gépre került, máris bekötötték neki az infúziókat, valamint az életet jelentő vért. A lány ellátását, az érte való küzdelem kezdetét egy sápadt férfi figyeli tehetetlenül, ez már nem az ő szakterülete itt már nem segíthet. Sousuke könnyeivel küszködve nézi kedvesét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
