A nyugati szél

El akarok menni a nyugati széllel,
el akarok tűnni egy varázslatos éjjel.
Mikor mindenki alszik békével szívében
csak én indulok útra könnyel a szememben.

Elmegyek végleg a nyugati széllel,
fájdalommal megtelt, keserű, bús szívvel.
Visszanézek még egyszer, most tényleg utoljára,
s úgy teszek, mintha a búcsú nem is fájna.

Elmentem már rég a nyugati széllel,
de visszatér a szívem minden áldott éjjel.
Visszanéz, betakargat, s megcsókol Téged.
Téged drága kisherceg, kiért még ezer évig élek.