7. Rész: Koenmánál

Hiei kezébe vette a tőrt, majd Koenmára emelte tekintetét. Ő egy nagyot sóhajtva vette tudomásul, hogy a démon komolyan gondolta a dolgot.

- Ha biztos hogy ezt akarod hát legyen… Hiei, fogadod hogy a világ sorsának érdekében, megsemmisíted a végzet angyalát saját erőddel, ha a jóslat beteljesedni látszik?

- Fogadom.

Következő mozdulatával már meg is sebezte bal tenyerét, melyből vékony vércsík indult meg. Vérének cseppjei a tálba hullottak elszínezve annak eddig ezüstösen kavargó tartalmát. Alig telt el pár másodperc mire újra régi fényében tündökölt, majd mintha gőz keletkezett volna belőle. Ez Hiei keze köré áramlott, ott kavargott, majd mintha valaki bekötözte volna sebét megszilárdult. Ezzel azonban még nem volt vége. Ez a különös jelenség is eltűnt és már csak egy kis heg volt látható a vágás helyén.

Koenma újabb sóhaja törte meg a beálló csendet.

- Mostantól ez az eskü kötelez téged, hogy betartsd ígéretedet.

Hiei most kiengedte eddig szinte visszatartott levegőjét és hátrébb lépett, hogy újra kedvese mellett lehessen. Kiri olyan közel húzódott hozzá amennyire csak tudott és megfogta előbb megsebzett kezét. Így várták Koenma további szavait. Ám ő nem tudta most mit mondjon. Gondterhelten huppant le íróasztala mögötti székébe és csak a szerelmeseket nézte. Milliónyi gondolat kavargott fejében és nem tudta most hogyan tovább. Nem volt benne biztos, hogy az előbb helyesen cselekedett, de nem tehetett mást. Kedvelte Hieiéket és nem akart nekik rosszat, de akkor is a világ sorsáról van szó.

Gondolataiból a felismerés zökkentette ki. Szeme Kiri csuklóján akadt meg, ahol azonnal kiszúrta a kis ezüstösen csillogó jelet. A többiek értetlenül nézték, ahogy egyre sápadtabb lesz. Koenma jól ismerte az angyalokat és tudta mit jelent ez. Már épp szólásra nyitotta száját, mikor legfőbb „segítője” George, a kék ogre viharzott be az ajtón majd fellökve Yusukét és kapkodva közölte, hogy Jama király azonnal várja fiát. Ha lehetséges, Koenma most még jobban elsápadt. Megpróbálta elképzelni a legrosszabbat és felkészülni rá amennyire lehet. Már szinte remegett az idegességtől.

Még mielőtt elhagyta volna irodáját, a kis csapathoz fordult..

- Azt hiszem ez most sokáig fog tartani… Hiei kérlek ti ketten gyertek vissza hozzám még ma… van még néhány dolog amit meg kell beszélnünk…

Koenma meg sem várta a választ, elviharzott, hogy szembenézzen dühöngő apjával. Ahogy alakja eltűnt az folyosón, a kis csapat felsóhajtott, Kiri pedig Hiei nyakába ugrott. Kissé megkönnyebbültnek érezték magukat, hittek abban, hogy a jóslat nem következhet be.

Eljött a délután, Hiei és Kiri újra az irodában álltak. Még egy darabig egyedül voltak, hisz apjával történő megbeszélése után Koenmának szüksége volt egy kis pihenésre. Mikor megérkezett még mindig sápadt volt, de legalább már a remegést abbahagyta.

- Elég érdekes volt ez a beszélgetés apámmal… természetesen megtudta hogy mi történt és hát… tudjátok milyen… de mindegy… kaptatok tőle is egy kis időt…

Egy röpke szünet következett, majd folytatta.

- Azért kértem hogy maradjatok, mert néhány dolgot el kell rendeznünk… ez első, hogy hol akartok élni? Tekintettel arra, hogy Kiri ki, meg kell találnunk azt a helyet, ahol nem zaklat titeket senki. Tudom, hogy mindketten erősek vagytok és meg tudjátok védeni magatokat, de ha jól tudom, már nem csak titeket kell megóvni.

Hiei meglepett arcán elmosolyodott.

- Bevallom, meglepődtem, amikor elém áltatok. Erre egyáltalán nem számítottam. Hogy pont te, Hiei, te beleszeretsz Kiribe… azt hittem te képtelen vagy ilyesmire, de tévedtem… a szívem mélyén még örülök is neki…

A démont meglepte, hogy Koenma így beszél. Sosem látta még őt ilyennek, de örült neki hogy egy újabb támogatót tudhatnak maguk mellett.

- Eddig csak attól féltem, hogy beteljesedik a jóslat, de veletek valahogy mintha a remény éledt volna újra… nem értem miért érzem ezt, de talán jót jelent…

Visszatérve a kérdésemre. Hol akartok tovább élni? Az alvilágban?

Hiei és Kiri egyszerre bólintottak. Koenma újra elmosolyodott.

- Akkor jó… a szállásotok közelében van egy jól álcázott nagyobbacska épület, ha elfogadjátok, ott lakhattok.

Koenma kérdő pillantására újabb bólintás volt a válsz.

- Remek, így legalább az apám is nyugodtabb lesz... a másik dolog amit szerettem volna, hogy tudjatok… új jelentéseket kaptam a jóslattal kapcsolatban… úgy 6 hónap múlva összeáll a végzet ösvénye… kérlek titeket figyeljetek oda nagyon… ha szerencsénk van elkerülhetjük a bajt… én ebben reménykedek…

Koenmának nem volt több mondanivalója, így a szerelmesek elhagyták a túlvilág kapuját és visszatértek az alvilágba. Szívükbe új remény költözött, hisz minden olyan könnyen ment.

Talán túl könnyen is…