Hát eljött a nagy nap, itt az idő bálba vinni Sousukét, igaz ruháit, még csak tegnapelőtt vettük meg, és ma este máris láthatom benne. – gondolkodik Kaname, mert eme téma jobban érdekli, mint az előadás. Alig várja, hogy vége legyen a napi tanításnak. Már mindennel kész, eldöntötte, hogy elbűvöli kedvesét a bál alkalmával, egy kicsit elpirul mikor eszébe, jut, hogy egy jó ideje már minden este elbűvöli őt, sokszor egész éjszakán át. – Nem csoda, hogy olyan gyűrött. – jut eszébe. Ő maga viszont sugárzik az óta az este óta. Egyre többen próbálják neki csapni a szelet. A legtöbbel ő maga is megbirkózik, az erőszakosabbját Sousuke intézi el, utána közvetlenül ő teszi ezt Sousukéval. Mivel… hát mikor mivel, attól függ kedvese milyen esztelenséget művel az ő védelmében. – Még mindig túlbuzgó a drága. –sóhajtja –Azt hiszem, ezt soha nem fogom tudni kiverni belőle. – legyint lemondóan a gondolatra. Ismét elé áll egy fiú, Kaname annyira le van foglalva az esti programmal, hogy szinte észre sem veszi. Csak rutinból áll meg, hallgatja a srác sablon szövegét, majd egy legyintéssel elintézettnek tekinti a dolgot. Azt viszont meg üti a fülét, amikor a srác az orra alatt megszólal.

Kaname dühösen indul a kollégium felé, tudja kiről beszélt az előbbi fiú. Tudja, hogy eredetileg kinek kellett volna abban a ruhában lenni Sousuke helyett. A legügyetlenebb srácnak a suliban.

- SOUSUKE! Megjöttem. – Nyit be örömmel a szobába, majd az ágyon ülő fiú nyakába ugrik, és hosszú szenvedélyes csókot vált vele. – Na készülhetünk a bálra. – Szólal meg örömmel a lány, miután kibontakozik kedvese karjából.

- Nekem még van egy kis elintézni valóm. Utána találkozunk az épület előtt. – szól a szorongatott, egy kicsit lelombozva a lányt –Készülődj nyugodtan, nem hagylak cserben. – mosolyogja Kaname arcába. A lány dudorászva boldogan tűnik el a fürdőben, hiszen Sousuke bálba viszi őt. – Igaz, hogy ez fordítva van, de ez neki most nem számít.

Mire a készülődést befejezi kedvese még nem ér vissza, így hát egyedül indul el – Remélem, nem késik el nagyon az az idióta. Ha igen majd meglátja az a háború mániás, hogy mit kap tőlem. – füstölög a lépcsőn letipegve, majd hirtelen eszébe jut néhány emlék, és gyorsan kiegészíti gondolatait – Csak egyben kerüljön elém.

Az épület, amit eme célra kijelöltek az iskola torna csarnoka, a bejárat előtt kisebb, fiúkból álló tömeg áll. Mikor Kaname oda ér, néma csend telepszik a társaságra, hisz szemükben egy istennő érkezett. Kaname végignéz magán, Sousuke öltönyéhez illő királykék kisestélyin, megfelelő dekoltázzsal, lábain combközépig érő kivágással, a ruha egy követségi estélyen is megállná a helyét, csak úgy, mint viselője. Kaname szokásától eltérve kontyba kényszeríttette hosszú haját, csak arca két oldalán hagyott szabadon egy – egy tincset. Arcán halvány smink, pirosítóra nem volt szögsége, ezúttal természetes a pír, ajkai formáját lehelet finom rúzs teszi még szebbé. Minden lélegzet eláll a környezetében, azok, akik azért várják, hogy hát, ha van még egy esélyük arra, hogy megkérjék, hagy legyenek –ők a kísérői a bálon, gyorsan lemondanak erről. Azok kik kísérőjét akarják kinevetni, szintén döbbent arccal nézik a lányt. Ekkor érkezik az épület elé az a szerencsétlen srác, akit Sousuke a bokorba rántott. Kerek szemekkel nézi Kanamét, majd bizonytalanul megszólítja, a tömeg egyik része csak erre várt.

Felelete hidegzuhany ként ér mindenkit, többen kiabálni kezdik, hogy már itt is vannak, egy irigy lány meglöki Kanamét, aki kis híján leesik a lépcsőről, az előtte álló fiú kapja el, és segíti vissza talpra.

- Most érezd magad fenyegetve. – szól egy hang a srác mögött, a fiú érzi, hogy egy fegyver hideg csöve ér az állához, karját acélos újjak szorítják.

- Késtél! Tedd el a fegyvert, mert velem gyűlik meg a bajod. – szól a lány.

Támadója elengedi, a döbben t fiút, az megfordul, - Ez az fut át az – agyán a felismerés.

Minden szem az újonnan érkező felé fordul, az alak egy Kaname ruhájával harmonizáló kék öltönyt, hozzá fehér inget, kék nyakkendőt visel, még a fiúk is megjegyzik, hogy szokatlanul elegáns az idegen. A lányok elhaló sóhajjal szemlélik Sagarát, ez alól még kedvese sem kivétel. Ő viszont borzasztóan kényelmetlenül érzi magát, hát nem sűrűn viselt ilyet.

Végignéz szerelmén, lélegzete elakad a látványtól, fejében néhány buja gondolat is megfordul, miközben az előtte álló lányt nézi. Kaname fél lábbal egy magasabb lépcsőfokon áll, féloldalas tartással néz a fiúra, e tartás tökéletesen kirajzolja alakját. Sousuke döbbenete láttán kérdőn pillant rá, ettől még szebbnek tűnik. Az ismeretlen Kanaméhez lép karját nyújtja a lánynak, lassan elindulnak a bejárat felé, a tömeg magától nyílik meg előttük. Pedig Sousukénél semmi sincs.

Belépnek a terembe, Kiyukó már messziről integet nekik, hát felé indulnak. Néhány érdeklődő tekintet köztük a tűzszerészparancsnoké kíséri útján a párt.

Kaname már hosszú ideje magyarázza Sousukénak, hogy miért, és hova kell elmennie. Azt is a lelkére köti, hogy akármit lát is, ne tegyen semmit, mert ez csak egy játék, majd mivel már ideje nincs, elvonul az öltöző fel, csak remélve, hogy kedvese felfogta, amit neki mondott.

Kiyukó magával rángatja Sousukét, egyenesen a büfé asztal puncsos táljához, ha Kanaménál nem jött össze a vallatás, akkor majd nála jelszóval. – Jól leitatom, és mindent megtudok tőle, amit csak akarok – ravaszkodik a lány. Nem is sokat késlekedik a terv végrehajtásával, mire az áldozat feleszmélne már vagy három pohár puncsot – Egy kis vodkával keverve, nagyobb legyen a hatás – a kedvesen csacsogó Kiyukó már bele is diktált. Sousuke körül ekkor fordul meg először a világ. Az edzett katona nem éppen italálló, agyában ismét megszólal a vészcsengő, de ezúttal az alkohol köde takarja, már rutinból veszi el és issza meg a következő poharat. Úgy tűnik Kiyukó terve bevált. Sousuke agyában csak két gondolat képes tartani magát.

Ennek szellemében leül szemben a színpaddal az első sorban, hogy megnézze kedvesét. Kiyukó, még mindig a nyakán lóg, és sorban hordja neki az italt. Az őrmester úr állapota rohamléptekkel romlik, Kiyukó miután első kérdését feltette áldozatának rájött mekkora hibát követett el. Kérdésére a választ Sousuke katonai kódok zagyva halmazában adja meg.

Még mielőtt újabb kísérletet tehetne, a vallatásnak a színpad kigyúló fényei vetnek véget. Sagara kerek szemekkel nézi az előadást, ilyenben sem volt még része. Gyönyörködve figyeli Kaname alakítását, nem is sejtve, hogy kedvese milyen baljós érzésekkel játszik ezúttal, már előre tartva az ő lépéseitől. Idő közben Kiyukó még néhány italt tölt belé. Eljött, hát az igazság pillanata, a darab legfontosabb része, mikor is a Velencei Mór végezni szándékozik hűtlen asszonyával.

Kaname az ágyon fekszik, szeretné szemmel tartani Sousukét, de a szerep ezt nem teszi számára lehetővé. Felhangzik az a bizonyos kérdés.

Társa – bár nem kis félelmek kíséretében – hozzá lép és meglehetősen finoman fojtogatni kezdi őt. Kaname ismét megfelelően teljesít, ami azt illeti túlságosan is élethűen, kezd haldoklani. Hát hiába le akarja nyűgözni a közönséget különösen egy valakit, hát úgy tesz, mint aki halott. Ezzel elindítva a lavinát..

Sousuke szemében a látványtól előbb döbbenet, majd másodpercek múlva iszonyú harag jelenik meg. A szeme előtt fojtogatják, - sőt meg is fojtják - a kedvesét, mellesleg a védett személyt. Kaname pár liter alkohollal előbb mondott szavai nem jutnak eszébe, a lelkében élő katona robotpilótaként veszi át teste felett az irányítást.

- KANAME VIGYÁZZ!!!!! – üvölti, miközben talpra ugrik, - Ezt nem úszod meg te gyilkos!!

Ezután mindössze egyetlen ugrással a színpadon terem, még a háta mögött álló pincérnő kiáltása sem állítja meg. Lerántja a lányról támadóját, közben folyamatosan kiabál. A földre tepert szerencsétlen színész döbbenten hallja, hogy őrült támadója, nagy nehezen fegyvert ránt, amit csőre is tölt igaz csak harmadik próbálkozásra. Döbbenten látja, hogy a világosító, aki felé segélykérő pillantást vet térdre, esik, miközben fájdalmas arccal tép ki valamit a füléből. Lassan felfogja, hogy mit is üvöltözik a hátán ülő őt lelőni készülő elmebeteg.

- Urzu 2 és Urzu 6, riadó megtámadtak minket!!! Azonnali támogatást kérek!! KI vagy? Kinek dolgozol? Ha meghalt eláslak a családoddal együtt! Kaname válaszolj, élsz még?? MOST DARABOKRA TÉPLEK TEEE…- eddig jut.

A terem a hirtelen események hatására elcsendesedik, a színpad a figyelem középpontjába kerül. Mindenki – különösen a tűzszerész parancsnok – kíváncsian szemléli a fönt zajló jelenetet, nem emlékeznek arra, hogy olvastak volna hasonlót az eredetiben. Az viszont biztos, hogy az Othellóban elvileg senki sem hadonászik pisztollyal.

Kaname megérzi, hogy valami baj történt, felfogja Sousuke kiabálását, érzi amint a fojtogató kezek, eltűnnek nyakáról, hallja a fegyver élesítését. Kedvese beszéde kicsit érthetetlen, de az biztos, hogy fenyegető. Kinyitja a szemét, megrémülve látja, hogy Sousuke ekkor készül - imbolyogva bár – de kivégezni színésztársát. Felpattan az ágyról, gyorsan körülnéz, hogy mivel fékezhetné meg buggyant – a tetejébe még rettentő részeg – kedvesét. Mivel mást nem talál egy határozott mozdulattal, kitépi a kellék ágy lábát, és azzal valamint egy - Most megkapod te vadbarom! - felkiáltással üti le „élete párját”. Mivel az túl élettelenül terül el a színpad szélén ijedten, ugrik hozzá, keresi szívverését – Csak nem csaptam agyon!? – gondolja, mikor rálel a pulzusra halkan, felsóhajt. Gyorsan begyűjti a fiú elhagyott pisztolyát, bilincsét, majd halk sóhajok kíséretében megbilincseli szerelmét. Mindenki meglepetésére egy pincérnő lép fel a színpadra és távolítja el az oda nem illő díszletet.

Az előadás folytatódhat, vagyis a félbe maradt jelenetet újra kell kezdeni. Sajnos, a leütött személy ekkor ébred fel ismét. Az ütéstől valamint az alkoholtól nem emlékszik arra, hogy ezt már az imént is látta. Pillanatok alatt szabad kezekkel ugrik fel a székről, Mao hiába próbálja vissza nyomni. Ekkor a közönség legnagyobb meglepetésére a javában halott Desdemona felül az ágyon és a rohanvást közeledő alakra kiált.

A szólított nem igazán érti a dolgot, de más választása nem lévén –hisz parancsot kapott – visszaül a helyére. Ekkor egy számára eddig ismeretlen alak ül mellé, kérdezgetni kezdi

–Mondja fiatalember szokott maga aknamezőt telepíteni?

- Megerősítve. – válaszol.

- Igen és mikor, mekkorát? – jön a lelkes kérdés a tűzszerész felől. Mivel őrmesterünk eddig még nem nézte, meg, hogy kivel tárgyal automatikusan, válaszol.

- Nyolc éve, 600m hosszú, 2km széles terület, 1500 gyalogsági 1500 tank 1500 védelmező elleni aknából. Átjutási lehetőség kettő jobb, kettő egyenes, egy ball. –darálja gyorsan

- Miről beszél? – kérdezi a másik, nem értve a dolgot. Sagara ekkor fordul felé. Agyáig, nem igazán jut el a kép, csak az, hogy egyenruhát lát. Mivel ő egy jó katona felugrik, hogy tisztelegjen. Hát igaz, hogy jó katona, csak éppen nem józan, tisztelgésre lendített keze telibe találja az előtte ülő alakot, az néhány székkel arrébb landol. Szerencsére ekkor megérkezik Kaname és kimenti a további kellemetlenségekből, igaz szitkozódva, hogy csíphetett ez be ilyen rövid idő alatt. Kiyukó Kaname füstölgése hallatán mélyen lapítani kezd, nem véletlenül.

A bál további részét, a túlbuzgó Sousuke és azt leszerelni igyekvők csatája színesíti. Ahányszor valaki Kaname közelébe kerül azt vagy egy pincérnő, vagy egy ismeretlen szőke srác, esetleg egy középkorú ősz hajú úr, vagy a bűntudat által mardosott Kiyukó távolítja el a lány közeléből. Még szerencse, hogy nem hagyják, hogy ezt Sagara tegye meg, Kaname megkísérli rendbe hozni erősen illuminált kedvesét, több-kevesebb sikerrel. Végül úgy dönt táncolni, rángatja azt. Nem nagyon foglalkozik józanodó partnere erőteljes ellenkezésével, valamint a „nem tudok táncolni „megjegyzéseivel. Keringőzni rángatja az egyensúly zavarokkal küszködő szerelmét. Percekkel és három lábra lépéssel később, már bánja tettét, észre veszi, hogy környezetükből valami furcsa oknál fogva eltűntek az utána érdeklődő fiúk. – Az nem is baj. –gondolja. A keringő véget ér, Kaname mosolyogva nyugtázza, hogy mióta ő rálépett - körömcipő sarkával – Sousuke lábára, élete értelme azóta kínosan ügyelt arra, hogy ne tapossa le őt. Egy kellemes lassú szám következik. Kaname átkarolja a nyakát, teljes testével simul a fiúhoz, szerelme a csípőjét öleli magához, így összebújva táncolnak. Egymás szemébe néznek, és szenvedélyesen megcsókolják egymást. A tánctéren a látványra jó néhány hökkent arc fordul feléjük, kapnak pár csípős beszólást. Érdekes módon a beszólók gyorsan eltűnnek. Csak a szám végén fejezik be a csókot. A lány megérez valamit.

- Gyerünk haza. – szól Kaname eléggé, tűzet gyújtó mosollyal szerelmének, füléhez hajolva még hozzá teszi. – Majd otthon folytatjuk.

- E…E…Egyetértek.

A bál maradéka színfoltjai távozása után elég unalmassá válik, hamarosan véget is ér. Kaname Sousukéval az oldalán bevonul a szobájába, a lány becsukja az ajtót, majd jól be is zárja, szemében vad tűz csillog. Tartásából érzékiség árad, mintha egy feltüzelt „démon” állna a fiúval szemben. Kibontja haját, Sousuke felé lép. Az ő éjszakájuk még csak ekkor kezdődik.

- Most mindenért megfizetsz, amit az este tettél- búgja a lány nem igazán ijesztően,a fenyegetett legnagyobb örömére. Egyáltalán nincs ellenére ez a „büntetés”.

A tengeren bukdácsoló teherhajó útját senki sem zavarja. Útvonala direkt így lett kiválasztva. Még mindig tartja magát a tervhez. Időben van, még egy hét és célhoz ér. Gyilkos rakományát, még nem vették észre. A célján egy a Tokió öböltől alig 30 km. re fekvő kis szigeten már várják, ott már minden készen áll. Az épületeket, leszállópályákat, már évekkel ezelőtt megépítették. A hatóságok szemszögéből ezek csak egy magán reptér kellékei.