5. Rész: Váratlan fordulat

Pár pillanatnyi némaság ereszkedett a szobára ahogy Hiei befejezte mondandóját. Kurama aggódva nézett barátjára, aki most makacsul bámulta a padlót, majd nagyot sóhajtott.

- Jaj Hiei! Te mindig a legnehezebb utat választod…

A démon kérdőn emelte tekintetét barátjára, és meglepődve tapasztalta, hogy Kurama enyhén el van mosolyodva.

- őszintén szólva nem tudom, mit tehetnénk, de… valamiért örülök neki hogy így alakult… megváltoztál azóta hogy őt ismered, és szerintem jó irányba… végre képes vagy felismerni és beismerni az érzéseidet…

Kurama itt újra elmosolyodott majd folytatta.

- egyben viszont biztos vagyok. Akármit is mondjon Koenma Yusuke Kuwabara és én melletted állunk… együtt majd kitalálunk valami megoldást…

Hiei hálásan pillantott fel a rókadémonra és úgy érezte lelke kicsit könnyebb lett. Nem is várt konkrét tervet tőle, csak hallani akarta azt, hogy most is, akárcsak bármikor számíthat rá.

Miután Hiei újra egyedül maradt, azon kezdett járni az agya, hogy mégis hogyan adja elő Yusukééknak ezt az egészet. Végül úgy döntött ez inkább Kirivel közösen találják ki…

Éjszaka a suhanó árnyék újra útra kelt, ám most újabb szemek szegeződtek rá. Yusuke és Kuwabara az ablakból figyelték, ahogy Hiei kioson a házból, majd már épp követni akarták, mikor Kurama útjukat állta.

- Hagyjátok elmenni…

- De Kurama…

- Bízzatok benne, mindent elmond, ha úgy érzi itt az ideje…

Hiei hamarabb érkezett meg kedveséhez, mint valaha. Ahogy meglátták egymást azonnal észrevették hogy kedvesüknek a szokásosnál egy kicsit jobb a kedve. Egymás karjaiba borultak, majd kíváncsian várták mi akar mondani a másik. Egyszerre nyitották szólásra a szájukat.

- Beszélnünk kell…

Elmosolyodtak és egy lágy csókot leheltek egymás ajkaira, majd Kiri belekezdett.

- Hiei, el kell mondanom valamit… én… én… terhes vagyok…

A démon mindenre számított, csak erre nem. Lesett állal pislogott kedvesére, földbegyökerezett lábakkal és hirtelen meg szólalni sem tudott, majd nagy nehezen kipréselt néhány szót magából.

- Bi… biztos vagy benne…

Kiri bólintott.

- Tudod, ha mi angyalok teherbe esünk, a bal csuklónkon megjelenik egy jel…

Hiei elé tartotta a kezét és valóban ott volt az apró, ezüstösen csillogó szimbólum. A démon még hosszú perceken keresztül csak bámulta a lány karját. Nem tudta mi tévő legyen, de ahogy teltek a másodpercek, úgy öntötte el minden porcikáját a boldogság. Már Kiri kezdte azt hinni, hogy nem örül neki, de tévedett. Hiei hirtelen úgy átölelte, hogy majd ledöntötte a lábáról a lányt. Csókokkal halmozta el arcát és nyakát, közben néha levegő után kapkodva, csak annyit ismételgetett:

- Apa leszek… ezt nem hiszem el… olyan boldog vagyok… SZERETLEK…

Kiri is hasonló képpen érzett. Annyira belefeledkeztek örömükbe, hogy már nem is gondoltak arra, amitől eddig féltek. Most úgy érezték semmi, és senki nem választhatja el őket egymástól.

Ezek után, mikor kicsit megnyugodtak végre Hiei is előadta saját mondandóját.

- Ma beszéltem Kuramával… féltem attól, hogy el fog fordulni tőlem, pedig mindig is megbízhattam benne… Azt mondta ő mellettünk áll… annyira jól esett ezt hallani.

Kiri örült neki, hogy Hieit egy kicsit nyugodtabbnak láthatja. A démon most végre valóban egy kicsit felszabadultabb volt. Hatalmas csókot nyomott kedvese hasára, majd végignevették és hancúrozták az egész éjszakát boldogabban, mint valaha…