Weeleriász

/Trója után szabadon/

By. John. Weeler.

Időszámításunk előtt valamikor, mivel még a történészek sem tudják pontosan, rólam nem is beszélve, hogy mikor. Ja meg aki tudta már régen alulról szagolja a Helénét… na jó az Ibolyát. Volt egyszer vagy nem volt?? Csak, mert ez sem teljes mértékben bizonyított tény, valahol kis Ázsiában egy város, amit Trójának hívtak. Természetesen csak akkor, ha az egész nem egy Homérosz nevezetű szaktársam agyszüleménye, és ott bizony egyszer volt hol nem volt egy balhé. Úgy is mondhatnám, hogy Nagy Balhé Kis Ázsiában. Erről szól most ez a történet. Hát nem ígérem, hogy teljes lesz a történeti hűség de, ezért elnézéseteket kérem.

Akkor csapjunk a közepébe.

Valahol Spártában a királyi palota környékén.. ha igazak a mendemondák.

Élt egyszer ezen a csúf hegyes völgyes szántóföldes Helótákkal tele lévő, és helyőrségekkel dugig szórt földön egy nő. Na jó élt ott több is meg éltek ott férfiak is de ők most, hogy úgy mondjam lényegtelenek a történet eme szakaszán. Majd később kerülnek elő.

Na szóval élt ez a nő, akit Helénának hívtak. Bár mindenki úgy ismerte őt, mint Szép Helénát, de az előneve mindössze ragadványnév volt ám, mivel abban a korban bizony tényleg szépnek számított. Haja fekete, mint az ében, bőre fehér, mint a hó, ajka, mint… bocs eltévedtem… ez a Hófehérke… Heléna szépségét még az istenek is megirigyelték, pedig még akkoriban a plasztikai sebészet sem létezett. Mindenki ismerte eme hölgyet, bár egyszer sem pózolt a Playboy vagy annak korabeli megfelelőjének címlapján, de nem is ez itt a pláne. Ez a hölgy nem csak szép volt, hanem a világ „leghűségesebb” asszonya is. Mert ki nem lenne hű egy olyan férjhez, mint aki neki volt. Erős, izmos, gazdag és a tetejében akkora a hadserege mint a szovjet néphadsereg.

Férjének Menalaosznak volt egy selejtes, de megalomán bátya, akit bizony Agamammonnak hívtak, és addigra eléggé magas politikai pozícióban állt. De sajna az öccse megunta, hogy álló nap mást sem csinált, mint hosszú bicskáját lengette a Bátyus kedvéért, miközben otthon az a szép Rózsaszál meg elhervad. Úgy döntött ő elássa a csatakardot és helyette más fegyverhez nyúl. Avagy az asszonnyal fog törődni. Eme törekvéseinek mindössze csak Trójával való enyhén szólva rossz viszonya állt ellen. Mit tegyen gondolkodott Menelaosz majd döntött. Békét köt Trójával. Hamar követeket is küldött ama városba, és tárgyalásokat kezdett velük. A trójai fél belement eme egyezkedésbe és két herceget szalajtott nagy hírtelen, hogy a paktum hivatalos is legyen. Mindössze azért nem királyt küldtek, mert nekik nem volt olyan tartalékban úgy, mint Spártában. Jöttek is a hercegek Hector és Parisz. Nem nem elírás. Innen jött a bonyodalom.

 Mivel a béketárgyalások enyhén akadozva haladtak hatalmas unalmában / a két hadvezér Menelaosz és Hector egyezkedtek/ Parisz szórakozás után nézett. De mivel jó gyerek volt és állítólag nem is nézett ki rosszul úgy döntött tovább erősíti a Spártai Trójai kapcsolatokat. Ő Helénával kezdett „tárgyalásokat”/ mondhatjuk úgy is _ Rá hajtott, mint a pesti gyors-/, mivel az ő nyelvén igencsak értett. Így történt az eset hogy hölgy a többszörös hűtlenség vétkébe esett. Nem is lett volna baj, ha azon a környéken ismerik a válás fogalmát, de sajna akkoriban a válópereket halál általi megözvegyüléssel pótolták. Így biza Helénának rút vége lett volna, ha Parisz kihasználva az őrség valamint Menelaosz illuminált állapotát, rút félszemű trójai katonának álcázva fel nem csempészi a hajóra. Megjegyzem, hogy a palotaőrség élén a királlyal a sikeres szerződéskötés után tartott buli és a sok- sok táncos lány /akik nem csak táncoltak/ következtében volt teljesen magán kívül /m.j. Nem értem azt a kort… a hapinak lehet a nőnek már nem???,/

A trójaiak mikoron az álcázott királynő a hajóra került/igaz tudtuk nélkül/ bizony sebtében kötelet oldottak, és egy harsány „Irány Trója” után elhajóztak melegebb éghajlatra. Amúgy is menőkéjük volt már. Parisz settenkedése valamint a trónos fosztás - mármint hogy Menelaoszt megfosztották a nőjétől – észrevétlen is maradt volna egészen a célállomásig, hacsak nem jön a jegyellenőr. Vörös karszalagot kötve Hektor játszotta eme szerepet.

De most térjünk csak vissza a felszarvazott királyra, és annak ágya szélére, ahol éppen felébredt. Mikor szemei kipattantak, rájött hogy mit szeretne csinálni. Ez eddig baj nem is lett volna, csakhogy szerencsétlen hites neje oldalán akarta gyakorolni a férj kötelezettségeit, így gyorsan rájött, hogy őt a trójaiak lóvá tették. Bizony eltrappoltak országából, az asszonnyal együtt. Ekkor tényleg kipattant a szeme szegényemnek és mivel szemorvos nem volt, egy rongyba megtörölve maga rakta vissza elhullajtott látószerveit. Majd szózat hallék a palotából, hogy de mánis azonnal indítsanak egy hajót az eltulajdonított asszonyság után. Lehetőleg hadit, és az sem baj, ha nem ejtenek foglyokat, sőt.. Mivel ezzel sem terhelik az államkasszát. De a nőt sem annyira, muszáj visszahozni, egyék meg a cápák… vagy aminek éppen kedve van.

Sebtében bontott hát vitorlát egy thierra, és iszonyatos motorhang és farhullámok között kihajózott. A motorhangot mi messzire hallatszott, HÚZD!!!, meg Húh meg Jaj meg egyéb nyomdafestéket nem tűrő szavak alkották. A farhullám, pedig a lapátkerék szintjén forgatott evezők következménye volt, mert hát ki ne pergette volna az evezőt ész nélkül, amikor 50 dühös spártai katona rázza a feje felett a lándzsát, pajzsot, kardot. Tépett ám a gálya az olajra lépett trójaiak után. Nem is tartott nekik sokáig utolérni őket. Mivel egy ideje körbe- körbe hajókáztak. A spártaiak miután elszédültek a sok forgolódástól nagy- nagy unalmukban, feltalálták először a 24 fontos majd a 42 fontos ütegközép ágyúkat. Jó ötletnek tűnt, a kapitány el is rendelte az új fegyverek bevetését. A spártai gálya oldalát mutatta a körözgető ellennek, kinyitotta /pillanatok alatt elkészült/ lövegállásait és kitolták a fegyvereket. Majd semmi sem történt. Hiába rángatták a zsinórokat a fegyverek nem és nem akartak működni.

-         Hé tudja valaki miből áll a lőpor? – kérdezte ekkor a kapitány, mire jött is a válasz az egyik matróztól.

-         Egy rész kén, egy rész salétrom, egy rész faszén azt hiszem.

-         Hé mi vagy te?? Vegyész??? – kérdé a kapitány..

-         Mert mi az a vegyész? – érdeklődött az első tiszt. Mire a matróz válaszolt.

-         Mi az a lőpor???

Így dűlőre jutva a spártaiak megkísérelték ledobni a trójai hajót. De az új fegyver túl súlyosnak találtatott, így várni kellett gyakorlati alkalmazására a lőpor fel találásáig. Viszont az olimpián felvételre került a súlylökés, mint új versenyszám.

A trójai hajón mindezek előtte a jegyellenőr szépen sorjában ellenőrizte a beszállókártyákat, mikor feltűnt néki egy a korlátnál bősz hangokat hallató, erősen elzöldült fejű rút katona. Hektor ezen nagyon meglepődött mivel legjobb tudomása szerint is tengerálló legénységgel futott ki. Odament hát a betegeskedő harcoshoz. Majd szépen megszólalt.

 - Jegyeket! Bérleteket!

- Hukkkkk bbölbblöbbbl – jött a válasz. Majd a beteg felnézett.

- Ki vagy te??? Nem is ismerlek!!!! – üvölte Hektor. És jó kapitányhoz méltón azonnal le is akarta vágni a potyautast.

Szerencsétlen lopott királynőnek bizony kinézett a csúf vég már megint. Mert otthon Menelaosz fente rá a kardját itt meg Hector akarta ledobni a hajóról, mint oda nem való terhet. Meg is tette volna, már erősen hozzálátott, ha öccse hangja nem téríti jobb belátásra.

-         Várj Bátyám!!!! – kiálta Parisz –Ne bántsd!! Szeretem.

Ezen Hector nagyon meglepődött és így majdnem elejtette a korlát fölött kilógatott királynőt. Bár lehet, hogy jobban jártak volna….

-         ??????????? – kérdé.

-         Ő Heléna.. – felel az öcs.

-         HÖKKKKKKKK!!!!!!!!! – szól Hector.

-         Szeretem és ő Heléna.

-         Hukkkkkk – hökkkkk kráh kráh!! – fulladozott a báty.  Majd miután a hajóorvos újraélesztette, felüvöltött. –SPÁRTÁBA!!!!!!!!!!!!! Mi az Istenek kénköves nyilát műveltél öcsém??? Nem jutott neked elég csaj otthon??? Mi?? Még ez is kell???? Ezért kinyírnak!! Olyan vendetta lesz, amilyen legközelebb a Cosa Nostra megalakulásakor!! Te szerencsétlen elmebeteg!! Ezért háború lesz!!!!!!!!

-         Majd Én Menelaosz elé állok!! . hencegett a herceg.

-         Az kizárt te állat!!! ÉN NYÍRLAK KI!!!!!! – üvöltött Hector miközben az egyre elhasználtabb Helénát és kardot lóbálva kergette körbe-körbe botor öcsét a fedélzeten.

-         Trójába!!! – kiáltott a kergetett öccs!!

-         Spártába!!! – kontrázott Hektor.

Szegény legénység, pedig nyugodtan teljesített minden parancsot. Eleinte szakszerűen, bevonva a vitorlát és evezőre fogva. Majd mivel egyre sűrűbbek lettek a parancsok, amúgy harckocsi stílusban kezdtek el forogni. Az egyik evezősor előre a másik hátra hajtott. Ez eredményezte a Spártai gálya elszédülését.

Mikor Hektor kifogyott a szuszból, hogy végleg tisztában legyen a kezében lóbált alak személyazonosságával, először is átkutatta a személyi igazolványáért. Mivel a botor nőszemély azt is mint férjét elhagyta, Hector a legegyszerűbb megoldást választotta. Belenyomta fejét a tengernek vizébe majd vetett egy pillantást a zsákmányra. Jó kereket. Majd ferde szemmel nézett öcsére és megszólalt.

-         Irány Trója! – és letette Helénát – Ezért a nőért háborúzzunk?????

-         Nem kell!!!!!

-         De kell!!! Ha ezt visszavisszük biztos kinyírnak mindkettőnket! -. Döntötte el a kérdést Hektor. Neki nem igazán volt ínyére a zsákmány, de ha a tesó annyira oda van érte biztos, tudhat valamit. De a legendákban többé nem hitt. Mivel ez nem volt igaz. Ugyanis Heléna randa volt, mint a Második Világháború./ az ok, hogy Parisz elhozta csak annyi, hogy az egyik szolgálólánnyal volt ő nagyon jóban, de a kancsalságán nem segített a bor. Így Helénát gondolta a szolgálólánynak…/

Fent az árbockosárban ekkor kezdett látni az őr. Már nem szédült, nem ringlispílezett vele a hajó, hát hivatása magaslatára állva körülkémlelt. Be is dadogósodott a látványtól.

-         HA HA HA HA HAJÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!! –üvöltött lefelé. Majd folytatta. – KA KA KA KA KA…..

-         Kalózok????? – kiáltott fel Hektor.

-         Kapjátok össze magatokat!! SPÁRTAIAK!!!!!!!!!!!!!!!

-         Hogy az a………………… - reagált Hector, és kinézett hátrafelé.

Egy köpésnyire tőlük ott jött a spártai gálya, mindenütt még az evezők végén is katona lógott, és mindegyik igen csak vérszomjasan rázta kardját lándzsáját, volt aki egyszerre mind a kettőt és olyan is akadt aki a szájába kapott kést is veszett mód ropogtatta. És ekkor megszólalt a Spártai hajó kapitánya.

-         Itt a Spártai Parti őrség! Trójai hajó! Állítsák le az evezőket, és kövessenek a legközelebbi spártai kikötőbe. Ja ez volt az utolsó előtti figyelmeztetés. –röhögött a kapitány, majd egyik íjászához fordult, - Figyelmeztető lövést az orrára.

Hangos pendülés hallatszott mikor a nyílvesző beleállt a trójai hajó orrába.

-         Trójai Hajó kövesse, az utasítást vagy elsüllyesztjük. – kiabált a kapitány, majd összeröhögve az első tisztel halkan, folytatta – Ha követi… akkor is.

De sajnos a kapitány szép reményei, nagy győzelme és az ezért járó admirálisi kinevezésének keresztbe tett valami. Pusztán csak annyi, hogy Hektor bizony nem volt sem, kispályás sem kezdő. Na jó királynő tolvajlásban az volt. De tengeri csatában már nem. Egy pillantást vetett saját hajójára és legénységére. Megvizsgálta a hadászat minden szemszöge felől. Felderíteni, mivel nagyon jó szeme volt az őrnek ez tökéletes volt. Csatára kényszeríteni. Hát itt elég gyengeség mutatkozott, mivel nem háborúzni jött csak tárgyalni, és így az utolsó tételt meg sem vizsgálta. A helyzetet átlátva döntött.

            - PUCOLÁS!!!!!!!!!!!

A spártai kapitány kerek szemekkel nézte a felpergő evezőket, majd a szárnyashajó módjára távozó prédát. Kerek szemei és a motordübörgés kíséretében össze is esett. De első tisztje mentve a menthetőt felpofozta kapitányát majd kérdőn nézett rá.

- Ezek fénysebességre kapcsoltak uram. – sóhajtotta a kormányos.

- Tegyétek harmadikba a hajógépeket.. Radariász!! Állandóan jelentsd az irányukat!!!

- Igenis! – jött a tisztikar válasza, majd a hajógépész levonult a motortérbe, hogy egyesből hármasba kapcsolja a hajót.

- Mozgás lusta banda!!!! Mindhárom evező sort fel!!!!! Húzd!!!!! De nagyon ám!!! – időnként a tengelykapcsolóval, nevezetesen egy ostorral noszogatta az olajozatlan hajógépeket. Ennek okán bizony a trójai hajó nem igazán tudott lelépni üldözőjétől. Lévén a spártai radar mindig látta őket. Így esett, hogy egészen trójai partokig hajtották a szökevényeket, életveszélyes fenyegetések és mindenféle felmenők emlegetése mellett.

Trója festői partjain a szolgálatos őr a tengerre tekintett, majd megszólalt.

-         HAJÓ!! – alig egy másodperc és ismét szóla az őr. – Két hajó.

-         Nem tervezett aktivitás! Partvédelem harckészültségbe!!! – kiáltott az itteni csapatok vezére. És lőn a trójai partvédelem pillanatok alatt harckészültségbe állt. Miközben a tisztek szemüket meresztették a két viharos sebességgel közeledő hajóra.

-         Uram az első jelzéseket ad. – szólt a jelzőszolgálatos, mikor meglátott egy veszett mód integető alakot az első hajó orrában.

-         Fordítsa.

-         AZ……..Nyátok Lusta Trójai Térde kalácsát! Üldöznek B… tok meg!! Csináljatok már valamit! Aláírás Hector Trója Hercege, és a Trójai Seregek főparancsnoka.

-         A szentségit! Minden üteg TŰZ!!!!!!!!!!!!!!

A Spártai hajón igencsak meglepődtek mikor a part felől dörgés hallatszott, majd a hajó oldalán magasra szökő vízoszlopok csaptak a magasba, és a fedélzetet beborította a víz.

- Hogy az a menydörgős ménkű!! Mi volt ez? Vihar??, - kérdezte az egyik katona.

- Á szerintem csak a trójai Partvédelem.

- Nem lehet máris a hatósugarukban, lennénk????, Tünés mielőtt elsüllyesztenek.

Kint a parton szintén értetlenül bambultak a látványra, majd a marha gyorsan távozó spártai hajóra. Ők sem értették a látványt. Az íjászok még éppen újra töltöttek de ez a hatékonyság elvileg meghaladta őket. De gyorsan túltették magukat a kérdésen.. Inkább örömmel üdvözölték a hazatérő hercegeket, akik ekkor nagyon gyorsan Apolló templomába cipeltek egy lefátyolozott alakot.

Néhány száz méterre a Trójai partvédelemtől.

-         Mellé. Tölts TŰZ!

-         Elsüllyesztették??

-         Nein General Rommel. Menekül.

-         Hagyják had, fusson.

-         Üríts! Ágyúkat felmálházni.

Ekkor hat 88. ágyút vettek vontatóra és a DAC elporoszkált Tobruk irányába.

 Thesszália.

Agamennon nem tudva arról, hogy mi történt öcsikéje háza táján. Nyugodtan elbaktatott ezt a Thesszália nevű helyet elfoglalni. Mondjuk nyaralónak, megteszi. Ahogy csepp kőműves brigádjával megjelent a határon, jöttek is vele szemben a helyi építési ellenőrök. Voltak egy jó páran. Csakúgy, mint a kőművesek. Na persze nem fánglit, vakolókanalat szorongattak, hanem kardot meg ilyesmit. Az ellenőröknél sem volt paksaméta. Mondá a főellenőr Agamennonnak, /egyébként egy hosszú ősz szakállú, ősz hajú hapsi volt szürke ruhában/ bocs nem is mondta inkább hangosan, üvöltötte az önjelölt hódítónak.

-         ITT UGYSEM JÖSSZ ÁT!!!!!!!!!!!!

-         Minek nézel engem??? A Barlognak?? Móriánál?????? Helló öreg én Agamennon vagyok.. ezek meg mögöttem nem orkok….

-         Ki horkol???

-         Achilles….

-         Komolyan mi a fenét keresel itt??

-         Óránként 500 dolcsit…

-         Hogy???

-         Nem enyém a sztár gázsi….

-         MI AZ ISTENEK KÉNKÖVES NYILÁT AKARSZ ITT????!!!!!!!!

-         Jól van na….. Mondjuk hont foglalni…

-         Nem is rossz az ötlet – szólt ekkor egy hang hátulról. Agamennon kerek szemekkel nézte amint az egyik vezére egyszerűen el lovagol.

-         Hé Álmosiász??? – kiált Agamennon majd a türelmetlenül toporgó thesszáliakra nézve eszébe is ötlött, hogy itt csata lesz.

-         Na komolyan, kérem a botod meg a kecód. Ja meg ha hívlak gyere seregestől.

Az öreg thesszáliai válasza, egy egyértelműen lengetett kar volt. De mivel nagy vérontást és hosszú csatát nem akartak leültek hát kő papír, ollóval eldönteni, mi legyen. Csata vagy bajvívás. A kő nyert. Bajvívás lett. Megszólalt az öreg thesszáliai.

-         Barominagyász!!!!

A kiáltásra szétnyílt a thesszáliai sor és megjelent egy kisebb méretű harcos. A kisebb méretet úgy értem, hogy mint egy kisebb hegyomlás.

-         Achilles!!!!! – kiált Agamennon de senki sem jön. – Achilles!!!!

-         Majd én leverem. – szólt egy apró alak a görög király seregéből.

-         NEM.

-         De miért??? Egy pofon és kész is….

-         Vegitiász!!! Mire megyek egy szétvert hadsereggel meg egy lerombolt országgal??????

-         Jól van, na csak felvetettem, mint lehetőséget.

-         Nem Achilles fog harcolni feltéve ha előkerül…

-         He he he kac kac….

-         Hé lesz ma harc vagy mi van??? – szólt Barominagyász

-         Várj a sorodra. Hol van Achilles.

-         Mondtam, hogy horkol. – szólt egy alvezér. – de már elszalajtottam érte valakit.

Pár száz méterre eme eseményektől megszólalt egy csörgőóra. A szőke hajú harcos felkapta a fejét és sokadjára leütötte az órát. Ennek következményeként csupa homok volt a sátor padlója. Ekkor lépett be a szalajtott.

-         Huh uram… hörr….

-         Mi vagy te?? A maratoni futó????

-         A király hivat…

-         Már azt hittem győztünk…

-         Azzal megvárunk téged utam…

-         Hé még nem is kezdődik a harc…

-         De már megy uram…

-         Csesssss………

A csatatér.

Achilles megérkezett hát lovát hajtva, még arról leugorva, fejezve be az öltözködést. Majd elindult munkaadója felé.

-         Hé te óránként 5000m dollár a gázsi erre elalszol???

-         Nehéz éjszakám volt…

-         Eridj menj és üsd agyon….

-         Minek nézel Herkulesnek???

-         Nézz a katonákra….. – szól az egyik vezér a harcoshoz

-         Ugyan csak egy rakás statiszta….

-         Nem akarod ugye, hogy leöljék őket ugye??

-         Művér….

-         MENJÉL MÁR!!!!!….

-         Jól van na…..

Ezzel a nagy harcos megindult Barominagyász felé. De mivel nem véletlen volt neve az, ami igencsak várta már a közelgő, hozzá képest cingár kis filkót. A hős Achilles lassan futásnak eredt, mert hát baromi messze volt a másik. Majd mivel még mindig messze volt rohanni kezdett felé. Ekkor Barominagyász kardot rántott mivel látta, hogy emez úgy jön, mint a pesti gyors. Gondolta hát darabokban vágja a mitugrászt. Achilles felemelte kardját, hogy végezzen ellenfelével, lendületet vett az ugráshoz, de egy alattomos kő elbuktatta hátán szánkázva érkezett be a theszzáliai lábai közé. Fellendített kardja, pedig felakadt a harcosban. Ettől a naptól Barominagyász szégyenben élt, mivel hát, na.. rossz helyen találta el Achilles..

Persze hogy folytatni fogom…