|
II. felvonás.
/avagy a teljes káosz!/
Mars pálya hajógyár idő mint eddig.
- MI A KÉNKÖVES VULKANI SÁRKÁNY FOLYIK ITT!!!!!!!!!! - üvölt Athon admirális mikor a néhány napja átadott hajó kivágódik a hipertérből. Az Achilles rendszerei váratlanul kelnek életre, a legutoljára még tisztelgésre emelt fegyverek most az érkező szándékáról egy csepp kétséget sem hagyva fenyegetően merednek hajói felé.
- Fegyvereket eldobni! Kezeket fel! Jól vagy Chidori? – jönnek a jelzések gyors egymásutánban az érkező hajó felől. Mire mindenki egy ember kivételével értetlenül néz a mellette állóra. Az addig oké, hogy „adjuk meg magunkat” ezt még értenék a flotta sokat látott katonái. Athon ad először szót a mindenkiben megfogalmazódó kérdésnek.
- HOGY A METEORCSIPKÉS ISTEN NYILÁBAN DOBJAK EL MÁSFÉL MILLIÓ TÚRBÓLÉZER ÜTEGET?!!! Mellesleg, hogy tegyék fel a hajóim a kezüket?.... Nincs is nekik olyan.
A helyzet kicsit érdekes, ezúttal az épülő hajók védelmét szolgáló őrflotta szorul védelemre, de a helyzet annyira meglepte őket, hogy még pajzsokat sem jut eszükbe felvonni. Nem úgy, mint a köztük és a „hibás hajó” között lebegő óriás. Az bezzeg teljesen csata kész. A hídján dühtől reszket egy alak. Ennyi „ellenség” Kaname ellen ezt nem tűrheti. Felkészül, hogy elsöpri őket maga elől.
Argó romboló.
Az Öreg jön rá először, hogy mi folyik itt.
PAJZSOKAT FEL!!!!! HARCKÉSZÜLTSÉG! JELZÉS VÖRÖS!! LÉKELŐSZONDÁKAT A HÍDJA ELLEN!!!!!!!! Kormányos támadóállásba. Gépház támadósebesség! Minden üteg célra tarts!
Mit művel uram?
Eltereljük a figyelmét, mielőtt fémkonfettit csinál az egész flottából. Úgy néz, ki ismeri és szereti is a kislányt. – mosolyogja.
Készen állunk uram!
TŰZ!! – kiált határozottan a romboló parancsnoka, bár hajója tized akkora, mint az , amit támadni készül. – Remélem nem ez volt életem utolsó parancsa. – gondolja az Öreg.
- Mi folyik itt? Hol vagy Sousuke végy meg!! – kiabál a semminek a szobájába zárkózó Kaname. Fejében hangok sokasága kezd beszélni, azt hiszi, hogy ismét suttog. De a helyzet ezúttal teljesen más. Testének „nagyobbik fele„ közli vele, hogy mind a ketten bajban vannak. A lány szobájában vörös fények által körül ölelve védekezően maga elé emeli reszkető karjait.
A célpont pajzsai 200 % - on. – szól az Achilles harcirányítója, mivel hajója még nem a friss érkezőt, hanem az elsődleges célt figyeli. – Uram ioncsapás a Sagara felől!
MI? Pajzsokat fel!
Késő.
Az Achilles megrázkódik, orrából lángcsóvák törnek elő, a büszke hajó hajtóművei leállnak, és lassan sodródni kezd. A támadás készületlenül, pajzsai védelme nélkül érte.
- A FBS. Sagara tüzet nyitott az FBS Achillesre. Az Achilles állapota nem ismert. Pályatartásra képtelen. Sodródik. Rádióforgalmazás az Achillesről. Szöveg: Megtámadtak Erősítést kérek. Minden egység torpedókkal tölts, cél a Sagara. Bemérés után tűz. Újabb ion és turbólézer csapások a Sagaráról. Ellenséges helyesbítés az FBS. Argó támadóállásban a Sagara mögött. Lékelést megkezdte. A Sagara nem vette észre. – Szól egy ismerős női hang Kaname fejében. Egy kis ideig eltart, míg rájön, hogy a saját hangja szólt hozzá. És ez a hang szól körülötte a falakból, hogy valami harcérintkezésről meg ellenséges támadásról zagyváljon, és mindenkit a helyére sürgessen. – Lehet, hogy az a bolond öregember igazat beszélt – fut át Kaname agyán. Az, hogy a hírek nagyon sűrűn emlegetnek egy bizonyos Sagarát elkerülte a figyelmét. Lassan feláll és kisétál az ajtóhoz, hogy kinyitva nem Tokiót, hanem egy hatalmas hangár méretű átkötő hidakkal és árkokkal teleszőtt, műszerekkel telezsúfolt helyiséget lásson maga előtt. A nagyméretű ablakokon túl pedig az űr csillogása és a Sagara lövéseinek fénye látszik, valamint a kilátás jókora részét eltakaró hatalmas hajó A Sagara.
Látja amint az Argó első sortüzei a másik hajó pajzsain, koppannak, látja a pici lékelő kabinokat amint az ellenség felé, tartanak. És ekkor meghall egy hangot. Rögtön rájön, hogy a fejében a hang is ezt a nevet emlegeti. Néhány kellemes és néhány dühítő emlék jut az eszébe. Mindezek tetejébe egy nagyon ismerős alak jelenik meg előtte.
Jól vagy Chidori? Nem bántottak ezek a terroristák?
Na Kaname nyugalmának már csak erre volt szükség, hogy semmivé váljon. Megreszket a dühtől. – Az az idióta már megint mit csinál.
- MI AZ ISTEN!!!! EZ EDDIG FEGYVERTELENNEK LÁTSZOTT! – kiáltja az Öreg az Argó hídján, mikor egy manőver végén pár másodpercig a Chidori kerül a szeme elé. Az eddig illesztés nélküli sima hajótesten sorban nyílnak a silók és a vetőcsövek. Emelkednek felszínre az ágyútornyok. A Chidori megmutatta fegyverzetét. Most már nem hasonlít egy védtelen jachthoz. Sőt, mintha veszélyesebb lenne a másiknál. Teste, mint egy repülő sündisznó, pillanatok alatt ellepik halálos tüskéi.
- Uram több fegyvere van, mint az egész őrflottának. Teljes készültségben van.
- Úgy tűnik mérges a kislány. Remélem nem ránk.
- Uram csatornát nyit a Sagara felé. Lehallgatjuk.
- Remek. JOBB OLDAL TŰZ!!
- SOUSUKE!!!!!!!! MIT MŰVELSZ TE HÁBORÚMÁNIÁS IDIÓTA!!! NEM MEGIGÉRTED HOGY SENKIT SEM BÁNTASZ?!!!!! AMÍG CSAK TE LÖVÖLDÖZTÉL ELBÍRTAM VELED DE MOST…. MOST …. MOST MEGKAPOD A MAGADÉT TE GOLYÓÁLLÓ BAROM!!!!!! – szól minden Szövetségi csatornán az erősen mérges és emelt női hang.
A következő pillanatban az őrflotta hajóin kerek szemmel nézik amint az eddig erőteljesen tutyi – mutyin viselkedő hajó váratlanul teljes össztüzet zúdít az őt védeni igyekvőre. A hajó csillogó teste váratlanul fényárban úszik, társa felé megindulnak halálos tüskéinek ezrei. A Vörös és zöld fények pompás játékba kezdenek a Chidori teste körül. Csak minden egyes fénycsík egy - egy pusztító erejű lövedéket takar. S most a lány dühének engedelmeskedve a hajóágyúi maximális tűzerővel kezdtek üzemelni.
- NE CHIDORI!!!! – hangzott mielőtt a másik hajó tüzet nyitott volna, a hídon a hologram ijedten kapta fel karjait, hogy védje magát a felé zúduló pofontól. Az ütés rajta átsiklott, de nem úgy a „másik” testén. A Sagara felvont pajzsai csak rövid ideig képesek ellenállni a Chidori tűzerejének. A Hídon álló és épp egy hologram elől menekülő alak agyába sorra futnak be a hajó testét ért károkról a jelentések. Ami viszont meglepi, hogy erősen megfájdul az oldala. Már a ball oldala összeszedett néhányat, miután „kedvese” egy sortűzzel elsöpörte pajzsait. Automatikusan a jobb oldalt fordítja a dühöngő nő felé, az ottani pajzsokat erősen túlterhelve. .
Az őrflotta parancsnokai, és legénysége döbbenten nézte amint az addig félénk kómás hajó teljes sebességgel és tűzerővel ront két társukat is harcképtelenné tevő támadóra. Az igazi meglepetést viszont más okozta. Az addig hideg számító taktikával harcoló hajó váratlanul először pajzsai teljesítményét növeli. Olyan mértékre amilyet Szövetségi hadihajó a Corrsuscanti csata óta nem tett. Mindezek után heves bocsánatkéréseket sugározva dühödt támadója felé először csak lassan majd egyre gyorsabban menekülni kezd előle. Stílszerűen az eddig komolynak tűnő harc hirtelen fogócskává válik. Csak két kölyök helyett ezúttal két 150 km hosszú félelmetesen felfegyverzett hajó kergeti egymást a mozdulatlanságba merevedett, vagy sérülten sodródó őrhajók körül.
Ne Chidori! Ez fáj!!! Te tényleg megütöttél!
Ne mentegetőzz te rombolómániás elmebeteg! Nem meg mondtam ezerszer is, hogy csak békésen? Most majd beleverem a fejedbe! – kiabál a lány, miközben még mindig lézertűzzel árasztja el az előle menekülő mellesleg egyre furcsább tartást felvevő Sousukét. – Mintha valami fájna neki – fut át a lány agyán – de hát meg sem tudtam ütni. – nyugtatja magát. Ama tény, hogy mióta Sousukét kergeti a hajó, amin ül folyamatosan, lő egy másikra, és annak a másiknak a bal oldalából egyre vastagabb füstcsík szivárog. Mondhatni szó szerint húzza előle a csíkot.
De hát én békés voltam. Nem használtam tömegpusztító fegyvereket. –mentegetőzik Sousuke miközben hiába, próbál a hajóval kifordulni, egy újabb sorozatot kapott – még szerencse, hogy az erősen pajzsolt jobb oldal. Bár nem tudja, meddig bírja ezt az igénybevételt. Remélem éles csatában nem lesz ilyen, mert akkor nem leszek hosszú életű. – fut át az agyán. És menekül tovább.
Még, hogy békés, 70 ezer ember NEKED BÉKÉS? - üvöltött magából kikelve a lány. Ő most hallgatta végig a két sérült hajó veszteség jelentését. – Míg egyesével csináltad tudtam veled mit kezdeni, de most? MOST? – ismét a fiú felé üt, de csak a hologram felemelt kezét találja el. Kint az űrben ismét kivágódik egy sorozat lövegeiből, hogy ártalmatlanul csattanjon a Sagara pajzsain, bár nem kis rázkódást okozva a hajónak.
Különben is mit nyavalyogsz, meg nyüsszögsz, még rendesen meg sem tudlak ütni! Minek húzod az oldalad? MI – ezzel Sousuke bal oldalára sújtott.
Kint a Csillagok honában a Sagara már nem volt képes elkerülni a védtelen oldalának szánt sortüzet. Csillogó páncélzata pillanatok alatt megtelt csúf és mély kráterekkel, amint a Chidori lövedékei célba értek. A terheléstől leállt a Sagara bal oldali hajtóműve, és a tetejébe az alig két napos hajó ezen oldali teljes fegyverzete is megsemmisült. A lány ebből csak annyit vett észre, hogy az előle futkosó alak egyszer csak összerándult és a bal oldalát szorongatva térdre esett előtte. – Mégis meg tudom ütni? – futott át a lány agyán. Majd baljós sejtelmekkel kísérve kinézett az előtte lévő hatalmas ablakon. Azt remélte mindent úgy lát majd, mint eddig. De tévednie kellett, előtte a hatalmas hajó, amit akkor látott meg mikor Sousuke megjelent előtte – a fiú dőlésszögéhez erősen – hasonló állásban bal oldalára dőlve állt előtte, testéből vastag füstoszlopok szálltak az előbbi találatok nyomán. Sagara örömmel észlelte, hogy a lány nem akarja ismét megütni, azt valószínű ebben a kiszolgáltatott helyzetben nem élte volna túl. Kaname közelebb lépett hozzá, majd egy szörnyű gyanútól vezetve elcsapott Sousuke feje fölött. A hajó enyhén megremegett amikor lövegei ismét eldördültek, de ezúttal ártalmatlanul siklottak el társa felett. Kaname most először figyelt fel fejében szóló hangokra.
A Sagara hajtóműsérülés miatt mozgás képtelen, Több felületi sérülést szenvedett. A lövegek újratöltve tüzelésre kész. Utolsó sorozat ártalmatlan. Irányzási hiba.
Ezt Én csináltam .- fut át Kaname agyán a gondolat. – De hogyan? Mit tettek velem? – szemeiből lassan nagyon lassan könnyek kezdenek szivárogni, miközben Sousuke hologramja felé indul és már inkább ijedten, mint dühösen megszólal
Jól vagy Sousuke? Nem akartalak bántani. – mentegetőzik, miközben a hídon megjelenik az előbbi öregúr. – Ki vagyok én? Mit tettek velem? – kérdezi most már hangosan is.
Odakint az Argó hídjáról érdeklődve figyelték az eseményeket, a hídon illetve az űrben zajló kergetőzést, a pofonokat és a nagyon is komoly lövéseket, majd mikor a legnagyobb meglepetésükre a Chidori mintha szégyellné magát kicsit közelebb ment a Sagarához miközben lassan szinte reszketve eltűntek félelmetes fegyverei és már ismét csak az illesztések nélküli gyönyörű hajótest csillogott az érdeklődők szeme előtt. Mellette a másik hajó, sokkal viharvertebb állapotban volt. Még az Argó tőle távoli hídjáról is látszottak a páncélzatát ért sérülések és a vastag füstcsík, ami a hajótestből áradt. Azt már csak a műszerek árulták el, hogy a hajó aktiválta önjavító rendszereit és alig pár óra múlva már ismét régi fényében fog tündökölni. Ekkor az Öreg elérkezettnek látta a pillanatot, hogy beszéljen a két egy mást hajtó „tinivel”.
Ön kisasszony, mint már biztosan észre is vette egy hadihajó. A Kaname Chidori. Próbáljon lazítani és rájön, hogy igazam van. Egyébként, ha befejezték a szerelmes civódást….
Én ebbe az elmebetegbe, hogy képzeli!!!!
Nyugodjon meg kisasszony, mert ismét kint vannak a fegyverei. Az én hajóm nem fogja bírni, ha ránk lő. Egyébként azt akartam mondani, hogy induljanak el feltöltésre mindketten, mert még a végén baj lesz. –ezzel az öreg tiszt eltűnik a képernyőről.
Kaname bár nem igazán hitt neki, leült az egyik mögötte lévő székbe és lehunyta a szemét mint aki aludni készült. Hogy is mondta egyszer Sousukénak lazíts. Hát most ő is ezt tette. Meglepődött a változástól és attól, amit érzett. Hirtelen megnőtt hatalmasnak és erősnek érezte magát. Sima csillogó bőre bárminek ellenállt, ami csak érhette, nem csúfította semmi tökéletes alakját. Lábai bárhova el tudták repíteni ahová csak menni akart. Bőre alatt az izmok mindennél nagyobb erőt sugároztak felé. Érezte erejüket, és már tudta is mire valók, érezte hajtóműveit, a teste körül még mindig feszülő pajzsokat, a már visszahúzott lövegek és silók erejét. Gyönyörűnek és erősnek érezte magát. A Lelke másik része sírva fakadt, ő nem ilyen volt, nem tudott még megbirkózni azzal a gondolattal, hogy mivé vált, hogy már nem csak egy középiskolás lány, nem csak egy suttogó, hanem egy félelmetes csatahajó. Olyan teremtménye a világnak, ami nem éppen az általa szeretett békére készült. De ennek ellenére lassan, elindult oda ahová valamiért egy ellenállhatatlan erő húzta. A központi rendszerekbe táplált parancs volt ez az erő. Mindkét hajó lassan fordult ugrási pozícióba, majd fényes örvénylő kaput nyitva maguk előtt beléptek a rövid hipertérbe.
Kaname gyönyörködött ilyen szépet még életében nem látott, a teste körül játszó fények gyönyörű alagútjában haladt, mintha álmodna, még a lélegzete is elállt a látványtól. Elragadta magával a hipertér szépsége az erő és eme nem épp reális térszelet játéka. Csak számára túl rövid ideig tartott. A Hesta mellett kirobbantak a hipertérből, hogy pár perc múlva a támaszpont rávezető rendszerével letegyék magukat a kijelölt zónába, és ott megkezdődjön legénységgel történő ellátásuk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
