V.

Merida, először.

Avagy milyen áron rabolták el Chidorit.

Kinti események.

Miután a csipet csapat befejezte a felkészülést, a Felderítő osztály Némái megadták a támadási koordinátákat, de azt elfelejtették megmondani – mivel némák – hogy bizony a célszemélyek a Mithril központi támaszpontján tartózkodnak, egy kisebb hadseregre való védelmező, egy tengeralattjáró és az összes ezekhez tartozó gyalogos társaságában. Mikor a halottak átkeltek a Styx folyón, fogalmuk sem volt, hogy az Acheronra, a szenvedés folyójára fognak lépni. Az átkelést stílusosan, néhány Omaháról importált partraszálló egységgel tették. A csapat megindult és lássatok csodát a Styx rozoga partja és erősen düledező kikötője helyett, egy trópusi szigeten szálltak ki. Hát igen, ha annak idején ezt a 2. Ranger hadosztály katonái Omaha Beachnál látták volna….. Nem úgy szállnak partra, mint ahogy az történt. Gyönyörű volt, mikor az egységek rámpái kinyíltak, szabályosan szépen rohantak a partra, hogy ott gyorsan szétszóródjanak. Kiképzőik az alvilágban a 720 cm. plazma tv – szintén a II: intervenció szerzeménye - előtt bizony igencsak düllesztették mellkasukat, és sűrűn emlegették, hogy „Ezek bizony a mi fiaink”. Hát igen ez nagyon könnyen ment, az egyik érintett tett is egy megjegyzést a saját partraszállásukra, mire kimerítő választ kapott a másik oldal képviselőjétől, a hosszas pofozkodásnak ismét a biztonságiak vetettek végen. Hadész mindeközben idegesen forgatta ujjai között a kulcscsomóját, a kulcstartó egy autóriasztó távirányítójához volt hasonló. Rajta egyetlen gomb, a felírat ALL OPEN, alatta kisebb betűkkel,” Meg ne nyomd bameg!!!!!!”

Na eme gyönyörű partra szállásnak az érintett szigeten a Mithril nem igazán örült, válaszként felüvöltöttek a riadószirénák, a Dana kifutásra kezdett készülődni és az Arbin kívül minden védelmező szám szerint 20, futólépésben, igen nagy földmozgást okozva – Hadész hirtelen aládúcoltatta az alvilágot – megindultak az ismeretlen behatolók ellen, velük tartott a Mithril összes gyalogosa. Az Arbalest, tekintettel pilótája igencsak elhasznált állapotára kicsit olyan 20 perces késéssel szándékozott beszállni a csatába, hát igen ezúttal ő is nehezen ébredt. Mikor a közvetítés során megjelentek a Mithril védelmi erői Hadész először félre nyelt, ha nem lenne halhatatlan isten meg is fullad, majd rájött, hogy bizony itten keves lesz az a 300. Erre itt is felbődültek a riadószirénák, hogy minden létező segítséget megadjanak szerencsétlen csapatuknak. Az alvilág fegyverraktárai előtt hosszú sorokban trappoltak a holtak. Ki íjat, ki kardot, ki MG 42. – est, ki tankot ragadott. Attól függően ki mit használt mikor elesett, így bizony néhány rozsdásodó hadihajó és többek között pár esernyő is előkerült. A Kurksz társaságában néhány tucat U – Boot is elkezdte feltölteni torpedóraktárait, me hát azé a Dana ellen is kék mán valami. Az importból származó energiakarabélyokat és egyéb eme korban és térben nem használt fegyvert – valamint az Enola Grey- t atomostól, az Exutort és a Halálcsillagokat Vaderestől – természetesen az őrség elkobozta. De ekkor jött a következő probléma, az a térkapu ami az alakulatot kijuttatta ennyi jelentkezővel nem bírt. Hadész zavarában az egyetlen lehetséges megoldást választotta. Teljes erejéből megnyomta azt a gombot amire rá volt írva hogy meg ne nyomd, méghozzá bameg. Itt változott a haditerv és a 2 számú lépett életbe. Vagyis Kanamét el kell rabolni az oda zúduló erősítés csak a figyelem elterelést hivatott szolgálni.

A gomb megnyomásával egy időben a valóság szövetén sorban nyíltak a tér és idő végtelen kapui, hogy a poklok poklát szabadítsák el a Mithril szigetén. A 300 nagy harcos szokásuktól eltérően irtózatos sebességgel hagyta el a kicsit forróvá vált szigetet, az egyetlen személy aki még ekkor is ki tudta volna hozni Kaname Chidorit, jelen pillanatban Lauder Stenonis az OPOS nagymágus volt. Akarom mondani csak lett volna, ha a röhögéstől ami ekkor elkapta parancsot tud adni némáinak, de bizony még gondolkodni is képtelen volt a fene nagy vidámságban. A katedrális II. intervenciója gyorsan letett a gondolatról, hogy segítséget kérjen az I intervenciótól, mivel azok ekkor tájt mértek „Isteni” – valójában csak atom – csapást valahol Szodoma és Gomorra tájékán. /Megj. A sóbálvány nem az ő művük volt/

Hadész is ekkor zavart el valami Herites tábornokot a GAMMÁ – jával együtt mondván nem egy bolygót kell el dádázni csak egy szigetet. Nevezett ekkor már nem lefele jött ezerrel, hanem kifele.

A Mithril szigetén elszabadult a pokol. / Mivel az események bizony igen csak sok felé kezdtek el ekkor zajlani, így kezdem a kinti meglepivel és haladok befele a problémák részletes ecsetelésével./

Mao rohant a géppel, úgy tudta, hogy csak könnyű fegyverzetű csapatokról van szó, mögötte Kurz és az új parancsnokuk a fekete M – 9. – esel. Bizony gyors csatának ígérkezet. Négy oldalról, gyakorlatilag a sziget teljes szélességében készültek bekeríteni a támadni merészkedőket, mögöttük nyomult a Mithril vasfegyelmű gyalogsága. Alig tettek meg néhány tucat lépést, mármint a gépek, mikor mögülük irtózatos lézertűz kezdett záporozni, és a táj egy részét vastag hómező fedte be.

Mikor Mao hátranézett döbbenten látta a semmiből előtrappoló monstrumot, egy birodalmi lépegetőt. De jött még más is.

És ekkor mélyrepülésben elsuhant a sziget fölött Luke Skywalker X – szárnyú vadásza, mögötte Wedge gépével, miközben a rádióban igencsak érdeklődtek holmi Halálcsillag meg Yavin felől. Egy lencse alakú teherűrhajó pilótája valami Solo közölte a hírt, hogy az erő bizony nincsen velük, mert ez biza nem a Yavin rendszer. Lent a földre lapult M – 9. – ek döbbent irányítói ekkor még meg sem tudtak szólalni, a gépekkel felállni viszont egyáltalán nem mertek, mivel körülöttük nehéztüzérségi zárótűz dübörgött. Mikor Weber bemérte a tűz forrását, hangos halálsikoly kíséretében talpra ugrott a géppel és össze vissza lövöldözve – valami démonokat, meg kísérteteket emlegetve - trappolni kezdett a sziget közepén lévő ikersziklák felé. Neki ez már sokk volt. Az egyik szikla tetején egy karcsú alak letekintett az alatta folyó eseményekre, majd a tőle szokott hanyag mozdulattal belesimított hosszú hófehér hajába.

-Halandók. Szánalmas! – szólt lemondóan nem kis megvetéssel Sesshomaru nagyúr és Yakenestől, Rinestől elpályázott a szigetről. Még hallotta amint a hát mögött felhangzik egy kiáltás.

-KAZE NO KI…….

- FEKSZIK!!!! – kontrázott egy női hang mire hatalmas csattanás hallatszott és az egyik éppen feltápászkodó védelmező páncélzata enyhén behorpadt a rá pofával vágódó alaktól. Kagome lerángatta a gépről enyhén idióta kedvesét, miközben fennhangon magyarázta neki, hogy ezek itt nem démonok, csak gépek.

Kint a tengeren néhány tucat hadihajó úszott, nem éppen méltóságteljesen, legtöbbjükre bizony ráfért volna egy alapos karbantartás, festésről nem is beszélve, mivel már erősen rozsdaették voltak. Az azonosítás során Mao nem igazán hitt az MI. – nek, mivel az szerint bizony a rég nem létező Német Síktengeri Hajóhad, karöltve az Angol Királyi Haditengerészet néhány egységével bombázza a szigetet. A gép közölte, azt is, hogy azok a hajók bizony már jó régen elsüllyedtek. Úgy ebben az időben érdeklődött Tessa először a csata állásáról. A válasz bizony a székéhez szegezte, és feltett egy kérdést, ami eléggé érthető volt.

A nevezett személyek között egy Wallace nevezetű hatalmas kardját lengetve és a dombról lefelé rohanva megkérdezte egyik mellette trappoló harcosát.

- Te ez biztos hogy Stirling? – vállrándítást kapott válaszul, de mivel előtte ott voltak az angolok, hát trappolt tovább öldökölni. A két bagázs a Mithril legnagyobb örömére egymás csühölésébe kezdett és velük nem is törődtek.

Kalinyin ekkor megpróbálta irányítani az ütközetnek nem éppen nevezhető kavarodást, nem sok sikerrel. Ekkor kicsit megritkult a szakálla az erőteljes tépkedésnek köszönhetően. Tessa egy rádióadás miatt inkább elájult, néhányan pedig keresztet vetettek és valami ördögöt kezdtek emlegetni. Az üzenet csak annyi volt, hogy a szigeten csapatokat tesz partra a Titanic. Az ördög emlegetésére viszont megjelent egy maga karcsú, feltűnően széparcú hosszú fekete hajú férfi a Dana hídján és illedelmesen megszólalt.

- Akuma vagyok más néven a Sátán. Ki szólított? – Választ nem kapott ellenben többen fegyvert, Kalinyin viszont a haját rángatta. Mire a jelenés laza vállrándítással eltűnt.

Odakint elült a tüzérségi tűz. Bár helyenként még mindig csapódtak be a Mithril erői közé rákok és egyéb tengeri állatkák. Így hát a Mithril idegileg enyhén megviselt csapatai kezdtek a part közelébe kerülni, mikor valami nagy eltakarta a napot. A Mithril rádióiban végre egy ismerős hang szólalt meg. De ez az adás miatt nem hallottak egy másikat.

- Itt az FBS Sagara. Mindenki adja meg magát!! - közölte valaki a felettük lebegő gigantikus űrhajóról, ami mindeközben erős tűzpárbajt vívott néhány birodalmi csillagrombolóval, egy Kalamári csatahajóval és egy piramis alakú hajóval ez utóbbi pár perc múlva a tengerbe vágódott, mikor is megszűnt a rákzápor. De lett a rákok helyett más probléma, néhány tucat kígyófejű fószer kezdett el kergetni egy rakatra való katonát. Mikor az utóbbiak az egyik érdeklődő de nagyon reszkető kezű Mithriles mellé értek annak a kérdésére csak annyit mondtak, hogy ők valami O’Neill ezredes meg a CSK 1. és Aphofisz Dzsaffái kergetik őket, úgyhogy bocsi de sietős a dolgunk, itten a Csulakon. Szegény katona még fel sem tudta őket világosítani, hogy ez itten a Föld nevű bolygó. Az érkező kígyófejűek viszont már neki is betették a kaput. Arra a kérdésre, hogy nem akar e egy dzsaffát a válasz egy gyors sorozat után az volt, hogy ő csak Jaffát iszik.

A part felé nyomuló katonáknak még mindig nem értek véget megpróbáltatásai, lévén, hogy velük szemben egy jó pár kardlengető szamuráj rohan teljes díszben, mögülük pedig, néhány tucat fura csonttaréjos muki „ Előre a Mimbárért” csatakiáltással közeleg, de hála az istennek ezek sem velük törődnek, hát mennek tovább, lévén, hogy eddig akivel találkoztak mind- mind magával, illetve a másikkal volt elfoglalva, így nem ők lehetnek a támadók, meg különben is azok csak 300 - an vannak. Mindeközben a fejük felett lebegő Viharmadár parancsnoka kinéz az ablakon és megszólal.

- Mi vagyunk százan ők nagyon sokan… ők vannak túlerőben, meg ahogy elnézem ezek még egymással vannak elfoglalva, majd valamikor a Föderáció korában visszajövünk. – szól a klingon és Viharmadár V alakban elhúz a környékről, úgy északnak a Klingon Birodalom irányába.

Egy az erdőben nyomuló Mithril zsoldos az nem kifejezés, hogy nagyon meglepődik, mikor egy közel három méter magas Predátor jelenik meg előtte hatalmas csuklópengéivel, majd veszett harkájkodásba kezd, a katona hátrább lép ekkor nekimegy valaminek, mikor felnéz egy ugyanolyan bár alacsonyabb lény áll mögötte. Kettejük vitáját nem igazán érti, nem is értheti. A két Predi nagyon vitatkozik valami kasztok közötti különbségen, Cantamarát és Anktartiszt emlegetve egymásnak ugranak. A katona ellopakodik onnan, hogy utána teljesen őrültnek higgye magát, mivel a parton egy rossz evezős csónak köt ki. Belőle kiugrik egy régi cuccokba öltözött fickó, és színpadiasan megcsókolja a földet, majd szájából kirázva a homokot örömmel felkiált.

Pár száz méterre eme helytől egy másik katona elhalad néhány fura muksó mellett. A meglehetősen szakadt szakasz egy elnyűtt autón álló fegyvert rázó alak mellett néhány tucat fémcsontvázon, ugrál fegyvert lóbálva és bőszen Connorozva. Ezek után ő is eléri a partot, előtte egy beásott katona kegyetlen módon lövi a nagy semmit, majd az onnan megjelenő 2. rohamszázadot. Mindezek közben irtózatosan káromkodik, de németül. A Mithril sokat próbált zsoldosa odamászik mellé és megkopogtatja a sisakot, a katona ránéz.

Mao mellet viszont ellovagol egy csapat bőrruhás alak, de úgy jönnek mintha mennének és közben hátrafelé nyilazgatnak. Az első a gép láttán megkérdi – persze lovagoltában, hogy ez – e a Kárpát medence mert ők jöttek hont foglalni. Mikor túl sok csóváló fejet lát maga körül Árpád felkiált, hogy lóra magyar és elmegy valami Vereckét keresni. A Mithril parancsnokságától ekkor érkezik az elő utasítás, amely szerint meg kell védeni a támaszpontot, mivel már oda is behatoltak. Chidori kisasszonyt erős őrizet mellett a Dana hídjára viszik, innen tán nem viszik el.

Lent az alvilágban Hadész a haját tépi, Gauron meg a szőkéjét. Az előbbi mérgében, hogy a dolgok kicsúsztak a kezei közül, a másik pedig a röhögéstől, mikor meglátta a tv. – ben folyó számára vígjátéknak tűnő csatát. Lauder Stenonis ekkor megpróbált néhány parancsot mutogatni némáinak, de ez nem igazán sikerült neki. A holt entitások kérdőn néztek mesterükre nem értették a parancsot. A kézjelek szabad fordítása valami ilyesmi volt.

. Lopkodádok nel kekem Tatame Kidobit. – mivel nem értették kristálytisztán nem mozdultak. Ilyen nevű személy és parancs nem létezett memóriájukban. Stenonis pedig felhagyott a kísérletekkel, mivel rájött arra, hogy vagy a röhögéstől kiszakadni készülő vakbelét tartja vissza vagy pedig a némákkal kommunikál, az előbbit választva vigyorgott tovább. Ő már tudta mi lesz itten hamarosan, és mit kap Hadész, ha ez valaki fülébe jut. De pár másodperc múlva elkomorult. Ő már megérezte annak a valakinek a jelenlétét, akinek nem lenne szabad erre a világra szabadulnia, de most mégis itt van. Gyorsan pontosítja előbbi félre sikerült parancsát, és az OPOS néma kommandósai átmennek két dimenzióba, hogy elhozzák a mesterüknek Chidorit. – Ezúttal már értették a parancsot.

És még mindig nincs vége…