6. Rész: Kegyetlen alku

A reggel most is ugyanolyan hamar elérte a szerelmeseket, mint máskor, de most szívük mégis nyugodtabban dobbant meg. Maguk sem értették miért, hisz a dolgok talán még komplikáltabbá váltak, ők mégis kissé megkönnyebbülten léptek ki együtt a barlangból. Kéz a kézben indultak meg a szálláshely felé, hogy végre mások is megtudhassák, hogy ők egymásra találtak. Ahogy közeledtek megjelent gyomrukban, az idegességet jelző pici gombóc, de erőt merítettek egymás jelenlétéből. Kurama a ház előtt várta őket. Tudta jól hogy még aznap elmondja Hiei az igazat mindenkinek. Kiri ahogy meglátta a rókadémont, kicsit megszorította Hiei kezét, ezzel is jelezve, hogy fél. A démon bátorítóan szerelmére mosolygott, majd mikor megérkeztek Kurama elé, egy nagy sóhaj után bemutatta őket egymásnak.

- Kiri, ő itt Kurama a legjobb barátom… Kurama ő pedig Kiri a nő, akit szeretek…

Kurama kedvesen elmosolyodott és biccentett egyet a lánynak.

- Örülök, hogy megismerhetlek… és hogy így elbűvölted az én meghódíthatatlannak hitt barátomat…

Kiri félénken visszamosolygott Kuramára. Jól esett neki a kedvesség és az őszinteség, ami a fiúból áradt. Nem erre számított. Azt hitte, majd ellenséges tekintetek fogadják, így most egy kicsit magabiztosabban indult be a két démonnal a házba. Odabenn Yusuke és Kuwabara már várták őket.

- Azt a mindenit…

Ez volt az első, ami kiszaladt Kuwabara száján, mikor meglátta Hiei oldalán a lányt. Erre a démon csak morgott egyet, majd közelebb lépve hozzájuk nekik is bemutatta szerelmét.

- ők a barátaim, Yusuke és Kuwabara…

Az érintettek még le voltak nyűgözve a lánytól, így egy kicsit megkésve biccentettek egyek, majd Hiei kissé félve de folytatta.

- Srácok, ő Kiri, a…

- Barátnőd?

Kuwabara vágott közbe természetesen, nem is figyelve az elhangzó névre. Hiei bólintott, de ahogy Yusukére emelte tekintetét, már tudta, hogy ő nagyon is jól értette, amit barátja mondott.

- Kiri?

Hiei kissé kezdett ideges lenni, de bólintott. Kuwabara pedig elkezdett azon gondolkozni miért annyira fontos ez a név, mivel őt még mindig csak az izgatta, hogy Hiei egy lánnyal jött vissza.

- Hiei ugye nem azt…

A démon nem bírta tovább. A szíve mélyén tudta hogy bármi is történjék, bízhat barátaiban, és bármikor számíthat rájuk, de akkor is nehéz volt így az elején. Félbeszakítva Yusuke mondatát dőlni kezdtek belőle a szavak.

- Igen ő az… ő az a lány akit kerestünk… de engem nem érdekel már mit mondott Koenma… szeretem őt és ha kell az életem árán is megvédem… tudom mennyi forog kockán, de én hiszek benne, hogy nem következhet be az a sok szörnyűség, amit halottunk… ő jó ember… és… és különben is, ha mi mellette állunk, le tudunk győzni akármilyen gonosz erőt, ami őt megváltoztatná… soha nem hagynám hogy neki bántódása essen… nem akarok nélküle élni, szükségem van rá… Yusuke kérlek… segítsetek nekünk… kérlek… ne forduljatok el tőlem csak azért mert olyasvalakibe szerettem bele akibe nem lett volna szabad… már az Sem érdekelne, ha maga lenne az ördög… szeretjük egymást… szükségünk van a támogatásotokra… kérlek…könyörgöm…

Kiri meghatottan pislogott szerelmére, Yusukéék pedig döbbenten meredtek Hieire. A démon már szinte remegett és könyörgött. Ezt soha nem gondolták volna róla. Yusukét teljesen szíven ütötték szavai, hisz tudta jól milyen szerelmesnek lenni. Neki ott van Keyko, és ő is bármit megtenne érte. Közelebb lépett hát barátjához, aki annyira félt a most következő eseményektől, hogy rá, sem mert nézni barátjára. Csak akkor emelte fel tekintetét, mikor megérezte vállán Yusuke kezét. A fiú először komornak tűnt, majd elmosolyodott és megveregette a démon remegő vállát.

- Nyugodj meg cimbora, tudod jól mi mindig melletted állunk, hisz barátok vagyunk… de mégis…

Hiei meglepetésére Yusuke most széles vigyorral nézett le rá és játékosan megveregette a fejét…

- Hogy gondoltad te azt, hogy Kuramának előbb mondod el, mint nekem… szép dolog mondhatom… Na üljünk le és elő a részletekkel…

A kisasszonyt pedig örülök, hogy megismerhetem…

Yusuke már indult is a nappalinak kikiáltott helyiség felé és letelepedett az asztal mellé. Kuwabara még egy darabig lesett állal bámulta a párocskát. Még nem sikerült teljesen megemésztenie a hallottakat, majd a szokásos buta vigyorral az arcán biccentett egyet és ő is csatlakozott Yusukéhez. Kiri és Hiei összenéztek, majd egymás karjaiba borultak és egy hatalmasat sóhajtva jelezték megkönnyebbülésüket. Ez után ők is csatlakoztak az asztal mellet ülőkhöz és végigbeszélgették a napot.

A nap már lemenőben volt, mikor elérkeztek ahhoz a részhez, hogy akkor most mitévők legyenek.

- Koenmának elég érdekes lesz beadagolni a dolgot.

Mind egyet értettek Yusuke felvetésével és erősen törni kezdték a fejüket, valami értelmes megoldáson. A feszült csendet Kurama cseppet sem megnyugtató hangja törte meg.

- az hiszem Koenma már tudja, hogy mi történt…

Mindenki az ablak felé kapta a fejét. Már tisztán kivehető volt a három közeledő alak, akik nem igazán békés szándékúnak néztek ki. Ahogy egyre közelebb értek láthatóvá vált egyenruhájuk is. A SZEM tagjai voltak. Yusukéék nem várták meg hogy benyissanak hozzájuk, a ház előtt várták meg őket. Az érkezők tőlük alig 5 méterre álltak meg és szemeikkel azonnal Kirit kezdték keresni. Yusuke, nem tudott uralkodni magán, így rájuk kiáltott.

- Tudjuk jól miért küldött titeket Koenma, de félek, nem engedhetjük meg, hogy megtegyétek. Mondjátok meg a cumisnak, hogy előbb beszélni akarunk vele.

- Felejtsd el… nem engedhetjük, hogy a célszemély esetleg megszökjön…

- Nem fog megszökni… mi kezeskedünk róla, hogy nem lesz semmi baj… ő is velünk fog jönni Koenmához. Beszélnünk kell vele!

- De nem…

- Ha jól emlékszem a múltkor megmenteztük a hátsótokat. Az a minimum, hogy most ezt a kis szívességet.

- De…

- Nem értettem tisztán…

A Szem tagok összenéztek. Látszott rajtuk, hogy semmi kedvük újat húzni Yusukéékkel, de Koenmának sem szívesen mondanának ellent. Kis hallgatás után viszont határoztak.

- Rendben. Szólunk Koenmának, de azt jól jegyezzétek meg, ha bármi baj történik, azért ti lesztek a felelősök…

Nem esett köztük több szó. A három SZEM tag egy szempillantás alatt visszaindult a szellemvilágba.

Yusukéék kicsit fellélegeztek, majd visszamentek a házba és úgy döntöttek elteszik magukat holnapra, hisz előre láthatóan nehéz napjuk lesz. Hiei és Kiri újra kissé félve bújtak ágyba, de legalább már voltak, akik mellettük állnak.

A reggel kérlelhetetlenül közeledett és napfelkeltekor a kis csapat már útra is kelt. Hamar megérkezetek Koenmához. A feszültség csak úgy lebegett körülöttük. Mindenki félve húzódott el előlük, majd Koenma nem épen kedves köszöntését kellett elviselniük.

- Ti mégis mi a fenét képzeltek!!!!!!! Csak úgy játszadoztok mások életével!!!!! Több millió élettel!!!!!!!

Kiri remegve bújt Hieihez és erősen megmarkolta annak kezét. Ám mielőtt Hiei szólásra nyithatta volna a száját, Yusuke közbeszólt.

- Koenma!!! Legalább Meghallgathatnád őket!!! Szeretik egymást és ez ellen nincs mit tenni. Arra nem is gondoltál, hogy talán be sem következik az egész… inkább valami megoldást kellene keresni, ahelyett hogy azonnal megöletnél egy ártatlant. Ne legyél olyan, mint az apád!!!!!

Koenma egy kissé meglepődött Yusuke szavain. A szíve mélyén érezte, hogy a fiúnak igaza van, de túl sok volt, amit kockáztattak.

- Ne legyetek ostobák. Ha bekövetkezik, amit jósoltak, itt minden elpusztul. Hát ti ezt akarjátok.

- Persze hogy nem. De azt se akarjuk, hogy őket elválasszátok egymástól és Kirit kivégezzétek. Lennie kell más megoldásnak is…

Hosszú néma pecek következtek Koenma szemével a társaságot pásztázta. Látta rajtuk az elszántságot, a Szerelmeseken a félelmet és a kétségbeesést. Kis idő múlva nagyot sóhajtva határozott.

- Rendben… adok egy esélyt, de csak egy feltétellel… Hiei!!! Meg kell esküdnöd, hogy ha Kiri átváltozna te magad ölöd meg…

Döbbent csend ereszkedett a társaságra, majd Hiei és Kiri összenéztek. Az volt az egyetlen esély számukra, ha ezt az alkut elfogadjak. A lány bátorítóan rámosolygott a démonra, majd elengedte a kezét, hogy közelebb léphessen Koenmához. Hiei kissé remegő hangon szólalt meg.

- Elfogadom a feltételt.

Koenma bólintott és az egyik üveges szekrényhez sétált. Kivett belőle egy szépen megmunkált fém tálat, amiben különös folyadék kavargott, és egy apró tőrt.

- Megszeghetetlen esküt kell tenned, biztos, hogy vállalod?

Hiei bólintott. Tudta miről szól ez a fogadalom. Azzal a pengével tenyerét meg kell vágnia és vérét a tálba csepegtetni. Az eskü így örök időkig kötelezni fogja őt, hogy betartsa azt, különben ő és Kiri is meghal…