A bál után Kaname a szokottnál is nehezebben, gyűröttebben ébred. Olyan hibát, mint első alkalommal már nem követ el. Ügyel arra, hogy felöltözzön, és csak ezek után nyisson ajtót.

Ezúttal a portás áll ajtajában, mosolyogva néz a lányra.

Kaname elveszi, még álmos, az ajtót becsukva olvasni kezdi a papírt. Sousuke is fent van már,a lányt, nézi. Kaname a levél tartalmát lassan felfogja, arcából kifut a vér, lába elgyengül, elejti a papírt. Szemei előtt felvillan egy kép, amit a levél idéz benne. Kis híján elájul.

Ezt hogy oldom meg – gondolja – Hogy vigyem el oda őt? Bármennyire is szeretem, viselkedésével még mindig baj van. Mi lesz ebből!!!?

Másnap még mindig a levél tartalmán töri a fejét, mellesleg Maóval együtt. A táviratban a következők voltak.

„Drága kislányom.

Olyan régen voltál már itthon. Örülnénk, ha meglátogatnál minket. A gimnázium óta már sok idő telt el. Hiányzol nekünk. Látni szeretnénk, mivé váltál. Mivel a napokban vizsgaszünet lesz, reméljük, szakítasz időt arra, hogy meglátogass minket, és velünk töltsd ezt az időt. Hozhatod a barátaidat is. Ha megérkeztek, szólj, kimegyünk elétek az állomásra.

Nagyon várunk. Anya. „

Gondolataiban felrémlenek közvetlen hozzátartozói. Apja a család legnyugodtabb tagja, nagyapja, aki valamikor a Császár szamurája volt, úgy a háború idején. Nagybátya, aki követte apját a harcosok útján. Édesanya, aki mindennél jobban szereti őt, de néha mégis olyan, mint egy dühös anyatigris. Még az is felrémlik benne, hogy családja mennyire tiszteli a hagyományokat, és így mennyire ellenzi a házasság előtti… Ebbe a gondolatba Kaname fülig pirul. – Ha megtudják, hogy én és Sousuke… biztos meg fogják fosztani a nemesebb részeitől. Ennek pedig én abszolút nem örülnék. –gondolja. Ami viszont még rosszabb a gondolathoz képek is társulnak. Sousuke, amint fegyverrel vág rendet a dühödt család soraiban. Valószínűleg rokonai közül jó páran a csatatéren maradnának De tekintve a létszám fölényt és a várható hangulatot, egyikük biztos elérné azt a vadbarmot. – Nem ezt semmi képen nem tudhatják meg.

Este persze nem meri elmondani Sousukénak, hogy holnap hova utaznak, csak azt, hogy utaznak. – majd közben elmondom neki. – alkudozik saját magával a lány. Majd, hogy gondjairól elterelje a figyelmet, szó szerint letámadja kedvesét.

Sousukéban, már a levél megérkezése óta gyűlnek a balsejtelmek. Észre vette, hogy Kaname nem úgy viselkedik, mint szokott. A levél megszerzésére tett kísérletei sorra kudarcba fulladtak. Egyre nagyobb aggodalommal figyeli a lányt, feladatát egyre nagyobb félelmek között végzi. Ez abban nyilvánul meg, hogy ismét kisebb aknamezőt telepít a lány szobája elé. Ma Kaname bejelentette, hogy elutaznak, de azt, hogy hova mennek nem árulta el neki. Ő maga is ma estére tervezte, hogy megkérdezi mi a baj, mivel sejtései szerint valaki megfenyegette kedvesét, és ezért is kell elutazniuk ilyen hamar. De mikor az utazásról kérdezte a lány egyszerűen ágynak, döntötte őt. Ezért hát balsejtelmeit egyelőre félre téve, a kérdezősködést holnapra halasztotta és inkább a lányra koncentrált.

Másnap reggel Sousukét meglepetés éri, Kiyukón és Kanamén kívül még Mao is ott áll az autó mellet, ez megerősíti addigi gyanúit. Gyorsan bepakolnak, majd útnak indulnak. Sousuke és Kaname az elején egymás mellé kerülnek. Mind a ketten esti gondolataikkal vannak elfoglalva.

Végül egyszerre szólalnak meg.

- Mondanom kell valamit-

- Kezd te. – sóhajt a fiú.

Kaname mesélni kezd. Elmondja Sousukénak, hogy a család mindkét ága régi szamuráj hagyományokkal rendelkezik. Mesél nagyapjáról, aki harcolt a császárért, mesél apjáról, aki kicsit haladóbb gondolkodású, mint a család többi tagja, de ő is szamuráj nevelést kapott, ugyanúgy ahogy nagybátya, és a család minden tagja. Mesél és mesél egészen az első megállóig. Ekkor Sagara Mao kérésére előre ül, Kaname az ülésen át öleli kedvesét, aki az egészből semmit sem ért. Talán nincs is gond, akkor nem mesélne ennyit, és nem lenne ilyen, vidám töpreng – Úgy is hamarosan megtudom mi a baj.- Kaname megnyugszik, szerinte mindent elárult Sousukénak ahhoz, hogy ne lepődjön meg a családján, csak még azt nem közölte vele, hogy most éppen oda tartanak. – Bár Sousuke azt mondta, hogy szívesen megismerné őket. –nyugtatja magát a lány. A kocsi megáll, egy úthoz közel álló elég nagyméretű ház előtt. Megérkeztek.

- Na kezdődik! Jézusom itt az egész család!! Mi lesz ebből. Ezek darabokra fogják vágni!!– gondolja Kaname, amikor meglátja a népes famíliát a jármű hangjára, kiseregleni az udvarra. Sousuke gyanakodva nézi a csoportot, valamit súg Maónak, de Kaname nem érti szavait, nem látja, csak hallja, amint kedvese csőre tölti pisztolyát, majd felé fordul.

- Maradjatok a kocsiban. – parancsol rájuk, majd mielőtt Kaname a helyzet magyarázásába kezdhetne, kilép a járműből.

Sousukénak nem tetszik a látvány, az udvaron állók közül többnek az oldalán kardokat lát. – Biztos ezek az alakok fenyegetik Chidorit. De legalább lőfegyver nincs náluk. – fut át az agyán – Ha bármelyik is egy gyanúsat mozdul, majd elintézem.- Ezzel kiszáll az autóból. Kész minden áron távol tartani mindenkit Kanamétól, mivel tudja, hogy nem élné túl az elvesztését. Sejtelmei sincsenek arról, hogy akiket lát, azok nem jelentenek rájuk veszélyt. Háta mögött tartott pisztolyával, lassan minden eshetőségre készen lép a Kaname felőli ajtóhoz. Szemeit az előtte állókon tartva nyitja ki, hogy kedvese ki tudjon szállni. – Most minden kiderül. – gondolja. Kész hogy bárkivel végezzen, aki csak egy lépést is tesz feléjük. Észre sem veszi Mao vigyorát. Melissa bár tudja, hol vannak egy profihoz méltóan, támogatja enyhén paranoiás társát.

A család szemszögéből sem kevésbé érdekes a helyzet. Ők arra készültek, hogy a lány és barátai vonaton érkeznek. Biztos valamelyik helyi banda vezére az, gondolják többen, a két farmert és katonai bakancsot viselő alak láttán. Figyelik amint az egyik, a fiú a jármű ajtajához lép. Sötét szigorú szemeit egy pillanatra sem veszi le róluk. Társa egy nő fedezi őt, bár eléggé vidámnak tűnik. A fiatal férfi kinyitja a kocsi ajtaját, de a várakozások ellenére egy nagyon – nagyon ismerős alak lép ki az autóból. A srác testével takarja a lány egyik oldalát. Nagybátyja ismeri fel először, örömében mindig viselt kardjait kirántva – Kaname!! - kiáltással szaladni kezd a lány felé. A kardokat még nem dobta el, amikor felfordul a világ.

Sousuke észleli, ahogy az egyik alak kardot rántva Kaname nevét kiáltva rohanni kezd feléjük.

- Földre Chidori! – üvölt a lányra, majd felé vetődik, lövésre készen tartott pisztollyal, hogy a földre sodorja. Kaname egy elegáns hátra lépéssel kitér az útjából, hagyja, hogy végigvágódjon a földön. Rendesen oda veri magát. Nagybátyja megtorpan, így a család többi tagja is utoléri. Kaname nyugodtan visszahajol az autóba és előhúzza legyezőjét. Mindenki megdöbbenésére erőteljes ütést mér az előtte fekvő alakra.

- Nem meg mondtam, hogy ne hozz fegyvert te idióta. – majd lehajol és az eszméletlen fiú kezéből, kiveszi a pisztolyt, és zsebre vágja – Ez jobb, ha nálam marad.

A rokonok lerohanják a lányt mindenfelől „de megnőttél, de jól nézel ki, kik a barátaid, ki ez a fiú, csak nem a barátod „kérdések, és jókívánságok áradata, valamint rokoni ölelések zúdulnak rá. Kaname bemutatja kíséretét, de bizonyos kérdések miatti zavarában csak a még mindig földön heverő alak bemutatását felejti el.

- Kislányom nem tudtál volna kisebbet ütni, most cipelhetjük be. – szól az apja, miközben néhány férfi rokon segítségével felkaparja a földön mozdulatlanul fekvő fiút. Az egész társaság, néhány rokon kivételével, akik elszivárognak, bevonul a házba. Sousukét a férfiak gondjaira bízzák mondván női dolgokról lesz szó. Kaname a család női tagjaival egy másik szobába vonul, bár aggasztja, hogy nem lehet kedvese mellett. –Remélem, nem tesz semmi ostobaságot. –gondolja, miközben leül az anyja mellé beszélgetni. A beszélgetés során általános témákról esik szó, egészen néhány Sousukét érintő kérdésig.

- Kislányom az a fiú… Miért ütötted meg. –kérdi az anya, mielőtt válaszolhatna Kiyukó megszólal.

- Hát mert sze… – mivel Kaname könyöke az oldalába mélyed, gyorsan módosítja mondandóját – szelídítésre szorul.

- De miért? Kedves jóravaló fiúnak látszik.

Kaname megpróbál kimenekülni a helyzetből, nem is sejtve, hogy most követet el egy hatalmas hibát. Felugrik, hogy teát töltsön. Zsebéből egy fénykép hullik az asztalra, egy fénykép, amelyet azóta, hogy Kalinyin átadta, neki mindig magánál tart. Anya érdeklődve veszi kézbe a fotót. A képen néhány katona egy védelmező körül, ahogy jobban szemügyre veszi, felismer rajta egy arcot. Annak a fiúnak az arcát, aki a lányával együtt érkezett. Kaname- Hozok még teát -felkiáltással, megpróbálja elhagyni a szobát – Ideje utána nézni Sousukénak. –gondolja az ajtó felé lépve, édesanyja hangja, állítja meg.

Kaname egy hangos sóhajjal visszaül anyja mellé, és mesélni kezd, bár kicsit szépíti a történetet így is jó ideig, eltart, míg a végére ér. Kihagyja az elrablását, Gauront, Sousuke Afganisztáni küldetését, a harcot a tengeralattjárón, a szekrények robbantását, az évzárót, mikor kedvese megsérült, és az utána következőket, leginkább kettejük kapcsolatát. Kihagy mindent, ami veszélyes volt mióta ők találkoztak. Vagyis szinte csak mellébeszél.

Ez alatt néhány helységgel arrébb Sousuke magához tér, hallja amint a körülötte ülő három férfi valami fogolytáborról, beszélget. Villámgyorsan átfut az agyán néhány dolog. – Lefegyvereztek. Kaname eltűnt. Fegyvereik vannak. Fogságba estem – töpreng, majd az ilyen esetekre tanult szabályok jutnak az eszébe néhány kiegészítéssel – Nem szedhetnek ki belőlem semmit. Meg szököm. Megkeresem Chidorit. – Remélem még nem esett baja. – lelki szemei előtt néhány általa ismert kínzási módszer rémlik fel, a szenvedő alany ezúttal Kaname. Pillantása elsötétül, gyilkos szikrák villannak benne, agyában egy parancs minden eddigit felülír. – Megsemmisíteni ezt a bandát.- Arcára nyugalmat erőltet, mivel az eddig beszélgető férfiak felfedezték, hogy felébredt. Szívét, lelkét aggodalom mardossa, már eldöntötte, hogy mihelyt nem figyelnek rá, megszökik. Túszul ejti az öreg férfit, és kényszeríti a többit, hogy vezessék Kanaméhoz. Ha neki valami baja lesz végezni fog mindenkivel. És különben is ebben a szorult helyzetben hol van Mao? De hálát ad istennek, hogy fogvatartói nem profik, nem kötözték meg ez nagy hiba volt- Ebben a szellemben, fordul beszélgető partnerei felé. Ekkor felteszik neki az első kérdést.

- Jól van? – kérdezi egy szemüveges öltönyös alak. Levonja a következtetést, valószínűleg ő a banda vezére.

- Igen uram. Jól uram – feleli a kérdezett, mivel úgy ítéli meg, hogy eme kérdésre még nyugodtan válaszolhat.

- Hogy hívják?

- Sousuke Sagara. Őrmester. Azonosítási számom B – 3128.

- Mióta ismeri Kanamét? – folytatja a szemüveges férfi, bár kicsit csodálkozik az előbb kapott válaszon.

- Sousuke Sagara. Őrmester. Azonosítási számom B – 3128.

Ezen a jelen lévők erősen megdöbbennek, a harcedzett nagypapa meg is jegyzi, hogy ez úgy beszél, mint egy hadi fogoly. Azért a családfő újra próbálkozik.

Na ezen az egész társaság kiakad, még, hogy a genfi egyezmény, hogy jönnek ide a hadi foglyok jogai, hisz ez a srác csak egy egyetemista. A helyzetet a nagymama megjelenése enyhíti valamelyest, aki egy kis innivalót hozott a vendégnek, bár egy rövid ideje már hallgatózott. Leteszi az italokat, majd távozik. A három férfi utána fordul. – Itt az idő. –gondolja Sousuke, majd villámgyorsan támadásba lendül. Rárúgja az asztalt a szerinte legveszélyesebbre, az öltönyt, viselőt félre löki, majd egyetlen ugrással a meglepett nagypapa mögött terem, kirántva hüvelyéből annak kardját, testét fedezéknek használja, a pengét, pedig a torkának szegezi.

A kapott kérdés megdöbbenti Sagarát, tudomása szerint itt csak egy ilyen nevű személy lehet.

- Kaname Chidorihoz. –feleli eléggé ádáz képpel.

Ekkor valaki hírtelen félre rántja a toló ajtót. Sousuke meglepetésére a teljesen épp, de annál mérgesebb Kaname áll az ajtóban.

Néhány perccel Chidori kisasszony belépése előtt a nagyi kedvesen betipeg a beszélgető lányokhoz.

Majd Kanaméval egyszerre ugrik talpra és indul a szomszéd helység felé. A lányt bajsejtelmek kínozzák, - vajon mit művelhet Sousuke. Kinyitja az ajtót, amit lát, még legrosszabb sejtéseit is felülmúlja. Nagybátyja épp feltápászkodik a ráborított asztal alól, édesapja az öltönyét porolgatja, eléggé zavartan. Nagyapja torkának egy kard feszül, a kardot az öreg mögött megbúvó enyhén buggyant Sousuke tartja.

A szobában tartózkodók legnagyobb meglepetésére az előbb még hideg, nyugodt, magabiztos fiú, kinek eddig szeme sem rebbent, remegő kézzel teszi a földre a kardot.

- Jól vagy? Nem kínoztak meg? – kérdezi, nem csak a keze a hangja is remeg. A család ebbe nem szól bele, a helyzet számukra is egyre érdekesebb.

- Nem miért tették volna? - Kaname felfedezi kedvese szemében a hatalmas megkönnyebbülést, hallja sóhaját. Aggódott érte, érzi, de hallani is szeretné. – Jaj te bolond ennyire féltettél?

- Nagyon. – jön kicsit késve a halk válasz.

Kaname édesapja, aki szemből látja a jelenet során lánya arcát, észrevesz valamit a szemében. Valamit, amit még nem látott. A lánya szeme szeretetet sugároz, a fiúé pedig az övé tükörképe. Előbb lányára, majd a fiúra néz, - Lehet, hogy ők… Eddig még nem hozott hozzánk senkit. Hát ezért követelte őt. – lassan, mindent értően elmosolyodik.

Mindenki nyugovóra tér. Kaname édesanyja gyorsan elmondja a lányától megtudott történetet férjének. A szomszéd szobából a lány ágyának reccsenései hallatszanak át. Valószínű nem tud aludni. Néhány perc múlva halk surranással kinyílik, majd becsukódik a szoba ajtaja, majd a lépcső nyikorgását, hallják, ahogy a lány lemegy.

Sagara sem tud pihenni. Most jön rá, hogy az eddig eltelt idő alatt annyira hozzászokott ahhoz, hogy Kaname a mellkasára hajtott fejjel, őt ölelve mellette van. Annyira megszokta a lánnyal töltött éjszakákat, hogy most elválasztva tőle nem képes aludni. Mindezekre rátesz, az hogy habár csak méterek választják el Kanamétól rettenetesen, aggódik miatta. De azért becsukja a szemét.

Érzékszervei riasztják, hogy nincs egyedül, felnéz. Arcától csak pár centire Kaname nagy meleg barna szemei figyelik őt. A lány észre veszi, hogy kedvese sem alszik.

Rövid gondolkodás után a lány távolléte miatti hiányérzet nyer. Sousuke felkel és elindul az emeletre. Belép Kaname szobájába, nem látja a lány nyitott szemeit, mellé fekszik. Kaname abban a pillanatban felé fordul, átöleli, karjával, lábával, szorosan a fiúhoz simul. Arcát kedvese mellkasára hajtja, beszívja a másik bőrének illatát.

Most, hogy mellette van Sousuke is, megnyugszik, szintén gyorsan közelít az alvó állapothoz.

A szomszédos szobában hallják, amint Kaname visszatér a szobájába, majd néhány perc elteltével ismét lépések alatt reccsen meg a lépcső, majd megint nyílik a lányuk ajtaja. A két felnőtt döbbenten néz össze.

- Ki jött fel? – kérdezi a nő.

- Csak az a fiú van lent… – jön a válasz

Kaname anyja feláll, és a lány szobája felé indul, lelkét néhány balsejtelem nyomja. Lassan kinyitja az ajtót, bekukucskál. Csak a haját látja, de miért nem a párnán fekszik, meghallja halk sóhaját. Ekkor érti meg, azt, hogy hol fekszik a lánya, és ráadásul nem EGYEDÜL!

Hangos halálsikoly járja át a házat.

Sagara a sikoly hallatán talpra ugrik, meglepetten észleli, hogy pisztolya, amit eddig hiányolt, a párna alatt van. Kipattan az ágyból, fegyverét az ajtóra szegezi. Kaname is talpra ugrik, hátulról öleli át kedvesét, válla fölött kukucskál. Hallja amint Sousuke támogatást kér a rádión, nem is sejtve, hogy mi a baj. Az ajtóban megjelenik a család többi tagja, természetükhöz híven harciasan kardot lengetve.

Nem mindennapi látvány tárul a belépők elé. A szoba közepén a ház asszonya ül, döbbenten nézve gyermekét. Az ágytól alig kétlépésnyire, Sousuke félmeztelenül, pisztollyal a kezében, csak egy könnyű vászonnadrágot és kiegészítésként számos sebtapaszt visel. Kaname átölelve a fiú derekát áll mögötte, pólójában és egy pici bugyiban. A család legnagyobb részének egyértelmű a helyzet. Kaname nagybátya – Te mocskos perverz, most meglakolsz. – kiáltással lendül, hogy lefejezze a szemtelen alakot. Kaname rántja el a döbbent Sousukét, a család rohama a lány hangjára megáll.

Tokióban egy szőke alak veszi Sousuke segélykérését, de a táv miatt csak szavakat ért belőle. A lényeg így is érthető társai bajban vannak. Lerohan a lépcsőn, beindítja M – 9. – ét, kikapja a tárolóból az 57 mm. – es fegyvert. Majd álcázást bekapcsolva rohanni kezd a géppel.

- Jövök már, Tartsatok ki. – gondolja Kurz.