X

A rémálmok birodalma.

Megérkeztek a suliba. Nem volt már a befutás sem egy leányálom Kaname számára. De a tanárnő sem panaszkodhatott, elég sok és érdekes, többek között kellemes, illetve éppenséggel nagyon is kellemetlen meglepetés érte eme gyönyörű napon a szerencsétlen tanerőt. Az egész a szokásos csomag ellenőrzéssel kezdődött. Mint rendesen a tanárnő számolt arra, hogy majd Sagara csomagjaiból előkerülő különféle szerszámok növelni fogják a fura tárgyak sorát, mit már tőle elszedtek. Meg, bár ezt csak homályosan sejtette az iskola védelmi / az minek? / és támadó / az meg végképp minek??!! / potenciálját növelik. A szokásokhoz híven Kanamétól elvileg nem is kell elvenni semmit. Így mikor az iskola nevezetes, bár kissé zavart párosa megérkezett jött ám a meglepi. A tanárnő hatalmas lendülettel és kíváncsisággal vetette magát Sousuke csomagjai felé. Mikor megszerezte legott ki is nyitotta … Majd gyorsan be is csukta. Értetlen pislogás közben ismét feltárta leletét, és megint csak nem hitt szemének, így aztán ki is vette, eme táskában oly meglepő tárgyat. Ha egy páncélöklöt vagy valami hasonlót szed ki a táskából már meg sem lepődik. Így viszont teljes volt a döbbent. Kezében néhány érdekes természetről szóló ismeretterjesztő könyv vigyorgott, valamint egy viseletes Biblia. Bár ezt tulajdonosa sem értette, hogy nem ő tette be abban biztos volt.

A következő másodperc mindent felborított. A rendet és mellékesen a bibliát szorongató tanárnőt is. A jelenés ami ekkor az iskola udvarára érkezett, a suli legvadabb tanulóit és huligánjait reszketésre, a többieket döbbenetre, Chidorit / vagyis Sagarát / meg fura módon a szoknyája alá való nyúlkálásra késztette. Bár a mozdulat félúton elakadt, mikor nevezett nőnemű lény észrevette férfi társának erőst rosszalló tekintetét. A földön csücsülő tanárnő kerek rettegő szemekkel nézett az alakra, a Bibliát, mintha segítséget kérne az úrtól enyhén az ég felé emelve szorongatta. A hatalmas Harley- Davidson morrant egy nagyot, majd leállt. A nyergében ülő, bőrkabátos filkó bakancsa hátralendült, és minden szó, vagy egyéb érdeklődést mutató reakció nélkül támasztékra lökte a gépet. Csak ezután nézett körbe. Hosszú haja alól kivillant sötét napszemüvege ahogy hidegen végigmérte a tájat. A lelkekbe félelem, Chidori testébe harckészültség költözött. A borotválatlan férfi szája sarkában egy egyértelmű joint parázslott. A szemüveg lencséi megállapodtak a földön csücsörgő tanárnőn, és ekkor a morc látogató leszállt motorjáról, és a rémült tanerő elé lépett. A nő végignézett a férfin. Mert az volt, az látszott rajta. Fekete bakancs, földet söprő fekete bőrkabát, a fekete legfeketébb színében pompázó farmer, és egy sötét póló,  vöröslő „I love Heroin” felirattal. Ezeken a nem épp bizalom gerjesztő cuccokon kívül a fószer csak hat Glockot viselt. Ja meg egy fekete macskát a bal vállán. A nevezett állat,/ bár mindkettő annak tűnt de most a cicáról van szó/ dühödten fújni kezdett a tanárnő láttán. Mire a másik állat megsimogatta majd mély hangon megszólalt.

- Kikapcsol. Mindjárt meglesznek a fiúk. – morrant, mire a cicának látszó tárgy megnyugodott vállán. A fószer pedig lehajolt a tanárnőhöz Ezután Gabriel Herites / mert ő volt a motoros/ hóna alá csapta a GAMMÁT / mert a Bibliában meg az volt/ . Majd úgy ahogy jött vissza is tért a semmibe…. Hangját még a motor bömbölésén át is hallották egy darabig – Még hogy egy komplett nukleáris csapásmérő alakulattal hadonásszon egy dilis tanerő……. – morogta az alak miközben távozott.

A cseppet furán viselkedő Chidori elernyedt, a tanárnőnek ekkor tűnt fel, hogy a lány kihúzza a szoknya alól a kezét, majd igazít is valamin mélyen ott ahol nem illik… Legalábbis társaságban nem. Ami meglepte őt az volt, hogy Sagara az egész alatt semmit sem csinált, csak ijedten szipogott néhányat, ja meg előzékenyen – ahogy Chidori szokta – felsegítette halálra rémült osztályfőnökét.

Sötét gyanú támadt a tanárban és lecsapott az erősen izzadó és furán szűkölő Kaname kezében szorongatott tatyóra. Meg is hökkent, a máskor oly készséges lány ezúttal abszolút nem volt hajlandó megválni a motyójától. Mikor enyhe csata – amelynek megint meglepő módon Sagara lendülete, és hangja vetett véget – végre a tanerő elérte a cuccot és bele is tekintett legott dobott egy hátast. De előtte még megugrotta a dupla lutzot, meg a leszúrt rittsbergert. Majd megvált a táskától meg az eszméletétől is.. Többen is értetlenül nézték az elomló tanárnőt. Nem szokott ő ilyesmitől elájulni, az előbbi motoros őrültet is kibírta mindenféle eszméletelhagyás nélkül, akkor most mitől alélt el??? Futott át az érdeklődve közelgő tanulók agyán a kérdés, mikor közéjük vágott a lezúduló táska és teljes tartalma. Többen is követték a tanerőt az eszméletlenség szép világába. Ki a látványtól, ki pedig a tartalom közvetlen találatától. A táskából gyakorlatilag a tűzfegyverek kivételével minden kiszóródott mi az emberi szervezetre alkalmas. Sokkerek, gázpalackok és gránátok, vipera, kábítópisztoly, néhány vegyi és biológiai hadviselésben használatos tárgy. Meg néhány taposóakna és tartalék tár, csupa olyan cucc ami leginkább Sousukéra jellemző. Igen csak értetlen arcok néztek a bájosan pislogó és piruló lányra. Egy fej dühtől eltorzulva figyelte az angyalkát. Ő volt ekkor még az egyetlen, aki tudta, hogy miért is van annyi fura cucc az ő táskájában. De már azt is tudta, hogy oldja meg eme blamázst, lehetőleg minél kevesebb hírnév rontással..

- Oszoljatok! Vagy tüzet NYITOK! –dörrent egy határozott hang, a Kaname körül csoportosulókra. Sokak hátán verejték kezdett folyni, másokat a hideg rázott ki, mikor hátrapillantva a nagyon marcona Sousukét látták meg. Nevezett személy stílusosan a Glockját szorongatta. Néhányan elnéztek mellette, majd hangos sikítással menekülni kezdetek. A Sousuke testében ragadt Kaname elmosolyodott. Hát sikerült. Így nem is volt olyan nehéz… - futott át az agyán a gondolat, mikor feltűnt neki, hogy bizony már mindenki menekül. A teste, meg veszett tempóban nyúlkál a szoknya alá, miközben valamit megpróbál kirángatni onnan. A lányban felforr az agyvíz, de azért ő is hátra lesett. S ekkor az iskola épületét olyan dolog rázta meg, ami még soha. Sagara halálsikolyára, még a menekülni próbálók is megdermedtek. Bár férfié és átélt sikoly volt, de mégis… hanghordozása inkább egy nőt juttatott mindenki eszébe. Többen ekkor estek igazán pánikba, ha már Sousukénak is ilyen reakciói vannak akkor mi fog velük történni….???

Sousuke,/ mármint a Kaname testében lévő/ ,döbbenten és egyben dühösen nézte az elé táruló látványt, majd győzött a rutinos katona. Gyorsan – az épp eszmélődő tanárnő szemszögéből lassított felvételként- indult a bajba jutott teste és védendő lelke felé. A tanárnő hökkenten nézte, mikor a lány előtte lendületet véve átfordult felette… stílusosan egy szaltóval, kerek szemekkel figyelte a távolodó tüneményt, mikor az kinyújtott karjaira érkezve magasra fellökte magát a levegőbe, és közben ismét átfordult. Valami villant a nő kezében, mikor földet  ért és vízszintesen elrúgta magát, egyenesen a döbbenten sikító Sousuke felé, repülés közben a lány vállaiból hosszú füstcsíkok vágódtak ki. Majd pár másodperc múlva már az iskola falai vízhangozták a begyúló hajtóművek dübörgését. A döbbent Sagara két oldalán elhúztak a rakéták. Valami koppant a földön, a tanerő kerek szemekkel nézte a két már üres rakéta indító szerkezetet. Azt, hogy és mikor került a lányhoz soha sem tudta kitalálni. A harcos tünemény ekkor elsodorta a döbbent Sousukét… vagy Kanamét.. tisztára bele zavarodok. Na mindegy.. tehát azt aki épp a férfi testében volt. Mikor földet értek a tanárnő halk sikollyal nézte a lányt. Mintha egy védelmező emelkedett volna fel, ahogy Kaname talpra állt. Hogy a hasonlat még igazabb legyen a lány két kezében két P – 90 és minigéppuska, szájában pedig a Glockja. De ami ekkor ismét könnyed ájulásra késztette a döbbent tanerőt, az az volt, hogy a tanítványa teli torokból – megkísérelve a saját maga keltett lármát túlüvölteni – kiabált Sousukével.

-         Menekülj Chidori… - mondván holott ő volt Chidori. Ekkor a Glock a földre hullott, a rakéták pedig becsapódtak.

-         Vigyázz!!! _ üvöltött fel az Egyesült Államok Delta kommandójának őrmestere, mikor csapatát egy fal mellet menekítve észlelte a közeledő rakétákat. A katonák szétspricceltek. És célt kerestek. Ekkor golyózápor zúdult a harcosokra. A becsapódó lövedékek port és törmeléket szórtak a szerencsétlen alakokra. Mintha egy kisebb hadsereg lőtte volna őket. De mivel ők jól kiképzett katonák voltak már keresték is az ellent. Majd meglátták és el is hallgattak. Ahelyett, hogy egy nagy halom fekete Somáliai milicista durrogtatott volna rájuk mindössze egy Japán csaj állt az UDVAR!! Kellős közepén. A tetejében iskolai egyenruhában.

-         Hé Biztos, hogy ez Mogadishu???? – szólt az egyik katona.

-         Hallgass te tulok. Szerintem az. Miért??? – jött a válasz.

-         Mert én csak egy rakás Japán sulist látok… Somit egy darabot se. – jött a válasz.

-         Akkor tüzet szűntess. – szólt egy deltás.

-         NE NEKEM MOND!!! – üvöltött egy Ranger.

Majd hirtelen egy fényes villanás szakította meg a látványt, a csapat tagjai még mindig lapultak, de ekkor már japánok helyett feketék szaladgáltak és lövöldöztek körülöttük.

-         TŰZ! – szólt a hirtelen a helyzet magaslatára került kommandós parancsnok.

Fent a Jindai tetején egy alak dühtől remegve kulcsolta imára a kezét, az udvaron szemébe ötlő látványtól. Szólította az általa ismert összes felsőbb hatalmat/ bár magán kívül nem igen ismert mást/, hogy legyen már vége ennek a őrületnek, és visszaküldte a szorult helyzetbe került katonákat oda ahová valók. De hangosan csak ennyit mondott..

-         Kitekerem a nyakát. Az biztos, hogy bucira pofozom azt a teljesen isten és teljesen hülye Hadészt, ha ennek egyszer vége lesz. – ekkor egy sötét ruhás alak állt meg mellette, kezében egy csepp cetli, azon néhány szám – Még ez is… - morrant a tetőn álló férfi.

-         A legutóbbi számla. – szólt J ügynök az MIB től. Majd ment is rendet tenni. Már előre hegyezte vakuját, és ceruzáját. Az utóbbit, hogy ismét egy vaskos számlát írjon. Hát valamiből el kell tartani a szervezetet.

-         Tanár úr.. – szólt egy halk hang az öltönyös  mögött – kezdődik az óra.

-         Rendben megyek. – mondta kedvesen Schark a Szövetség nagyura, a Káosz lénye,  kezdő tanár és lassan haladó elmebajos. Majd hátratett kézzel sétált mindeddigi legkeményebb feladatára. Tanítani ott ahol minden baja két fő forrása is van.

KTRS / avagy a Kaname Testében Rekedt Sousuke/  kikászálódott a lábára nehezedő töltényhüvely halomból, majd lassan megindult a kérdőn bambuló STRK / Sousuke Testében Ragadt Kaname/ felé. Lépés közben rázta ki a zokniból , cipőből az oda beszóródott hüvelyt és a hozzá tartozó törmeléket. Felsegítette védencét, majd az iskola épülete felé indultak. Ekkor befordult a sarkon egy teherautó, már rutinos sofőrjével. A ponyvás gép oldalán a „Tatarozás” felírat, és a leszálló melósok hideg nyugalommal nekiláttak az iskola szakadt kerítésének renoválásához. Nem ez volt az első eset, hogy golyó és gránátnyomokat hoztak helyre ebben az intézményben. Hát igen furák ezek a diákok. – futott át a kivitelezők főnökének agyán a gondolat, miközben nekiláttak visszafalazni a rakéták okozta lyukakat. Míg a felfordulás okozói lassan eltűntek az épületben.

Sousuke eszeveszetten kezdte törni Kaname fejét, hogy és miért támadtak rájuk azok a gyanús alakok ott az udvaron de jelenleg kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Bár régóta figyelte a lányt azért mégsem ő volt az, és most úgy kellett volna viselkednie, ahogy Kaname tette volna. Halkan felszűkölt a gondolatra, majd leült a padba. Ekkor észlelte, hogy máris hibázott, a tetejében nem is először eme nap folyamán. Az biztos, hogy a saját székébe készült lerogyni.. épp ez volt a hiba,. Neki most Kaname székébe kellene ülni, ha már egyszer a testében van… A lány avagy saját maga rosszalló tekintettel nézett rá, míg az osztály többi tagja érdeklődve figyelte, hogy milyen fura is lett ma reggelre. Nem tudták mire vélni viselkedését. Ekkor esett be a terembe a zavart Kiyukó. Haja még mindig égnek meredt, de hogy miért arra nem emlékezett, mint ahogy semmire sem ami az előző nap történt vele. Sousuke felállt és az új testnek megfelelő helyre sétált. Hát igen azért mégsem gondolhat rögtön mindenre. Az ekkor elé lépő alakot azonnal azonosítja, és sejti, hogy mit vár el tőle a háta mögül éberen figyelő eredeti test tulaj. Kedves mosolyt csillant a közeledő barátnőjére Mayára. A lány hátrahőköl a látványtól, majd aggodalomtól, félelemtől eltorzult hanggal szól oda hozzá.

-         J….Jól vagy Kaname?

-         Igen .. – néz meglepetten a kérdezett, Talán valamit elrontottam – fut át Sousuke agyán a gondolat.

-         Csak mert az arcod…… Mintha fájna valami… - hebegi a barátnő

A kérdezett elenged egy megnyerőnek szánt mosolyt mire az előtte álló Maya majdnem összeesik, és orvost, meg betegséget emlegetve a helyére szalad, hogy ott pihegve, mellkasát legyezgetve szedje összébb magát. Sousuke nem érti mi a baj, így a táskába túr és előkapar egy tükröt belenéz és elmosolyodik…..sikolya megrengeti az iskolát. Bár erős mint a szikla és hite szerint nincs olyan dolog ami megrémítené, most mégis…. Az amit az arcára erőltetett mosoly gyanánt minden volt csak az nem. Mintha valami fájdalom, vagy düh húzta volna vicsorba, maszkba az arcát. A fogak kivillantak, az ajkak felperdültek. A tükör messzire repült. Az ajtón ekkor belépő fickó épphogy félre tudta rántani a fejét, a tükör elől, de a falon darabokra robbanó szilánkok ellen már nem védekezhetett.

- Ha - hm. – szólt az üvegkárosodott. – Van ám fegyelem……. –mordult a kemény hideg hangon. A teremben megdermed a levegő amint végignéztek az öltönyös alakon. Nem a mondanivaló, hanem a tekintet és a kemény arc volt, mi megdermesztette szinte az egész osztályt, ez alól csak egyetlen személy volt kivétel… Sousuke, mármint Kaname a férfi láttán a csípője felé kapott. Az alak letörölte az arcáról a vércsíkot mintha csak úgy mellékesen tette volna. A szoba kiolvadt, bár eddigre Sousuke nem tudta miért, de erős késztetést érzett arra, hogy vigyázza merevedjen a belépő láttán. Arról, hogy az egész osztály erre gondolt fogalma sem volt.. – Most hogy ilyen szépen üdvözöltek…. – kezdte beszédét az ismeretlen, miközben nyugodt rezzenéstelen arccal kezét hátra téve állt meg az apró katedrán. Hangjából sütött, igencsak megszokta azt, hogy ő parancsol, és mindenki más engedelmeskedik.

– Talán be is mutatkoznék, az új angol tanáruk vagyok. Horatio Hornblower.-

- Hi Hi – vihogott egy szemtelenebb diák a név hallatán, miközben új tanáruk érdekes dőlöngélését figyelte, és úgy gondolta, hogy majd élcelődhet rajta, mivel nincs is magánál az illető – de hülye név, plusz még részeg is.. – suttogta, mikor előtte megdördült a padló.  Onodi felkapta a fejét és kerek szemekkel nézett a haragos arcba. Hisz az újdonsült tanár úr az előbb még messze volt, most pedig ott tornyosult előtte, ahogy öles döngő léptekkel keresztülvágott a termen. Szemei mintha jégsugarakat lövelltek volna az előtte ülőre. Hangja ellentmondást nem tűrően zengett a teremben. Mellesleg a szomszédos teremben is egy- két diák összerezzent a hallatán.

- Mi a neve kadét!? – dörgött, Sagara akarom mondani Kaname akarata ellenére is talpra ugrott, és már jelentett volna , ha a rávillanó szemek belé nem fojtják a szót. Mintha Mardukas állna előtte, csak még rosszabb, mit az öreg valójában. A kegyetlen harcos megrettenten visszahuppant csinos fenekére. Miközben Onodi akarata ellenére is vigyázzba vágta magát a dörgedelem hallatán, még nem igazán jutott el agyáig a megszólítás, de a hang keménysége máris válaszra kényszeríttette.

- Onodi …. – ekkor esett le neki a megszólítás innen már – de … de …. Én nem vagyok…

- MI EZ!!!!!!!! – üvöltött közvetlen közelről az új tanár a meglepett diákra. Onodit a hang ereje egy cseppet meghajtotta hátrafelé miközben haja még az eddiginél is kuszább lett. Néhányan, mintha hajszálakat láttak volna repülni a megrettent fiú fejéről. – Kiköttetem!!!! Megkorbácsoltatom!!!!! Áthúzatom a hajó alatt!!!!! Felvonatom a zászló helyére!!!!!! Mr. BUSH – folytatta a tajtékzó alak, miközben Onodi már láthatóan kezdett cseppet kopaszodni. Kintről rohanó léptek zaja törte meg a csendet, és szinte ajtóstól esett be egy melegítőt viselő férfi.

- Igen sir! . jelentett Bush hadnagy.

- Erre az emberre különös tekintettel legyen, ha a kezei közé kerül. Megértette!!

- Igen uram! – dörgött a felelet, és az alak távozott. Még ő sem látta ilyen dühödtnek Hornblowert, nem is merte sejteni, hogy mi lesz a sorsa, a szemtelenkedőnek, bár azt már sejtette, hogy most bizony az öreg Horny jól mellé nyúlt, ugyanis ezek valószínűleg nem kadétok. Csak iskolás kölykök.

- Ezt a függelemsértést!!!! Hogy beszélt maga velem!!! Ha még egyszer előfordul fiam mindent beváltok amit mondtam! – dörögte az alak, majd szép nyugodtan visszasétált a helyére, és megállt. Senki sem vette észre Kaname ajkait a hangorkán közben elhagyó csendes sóhajokat, és a - Igazi profi, igazi tiszt – ámuldozást.

- Na akkor, a mai napon testnevelés és angol oktatásban részesülnek, - mondta nyugodt hangon az előttük álló kicsit furán imbolygó szerzet – legalábbis a parancsaim szerint. Tehát indulás az udvarra.

Senki de senki sem merte kérdőre vonni az elhangzottakat, tekintettel Onodi félig leüvöltött hajára, szépen nyugodtan kisétáltak, Kaname igaz döbbenettel figyelte „ új tanárukat” , miközben Sagara mellé lépett és csendesen odasúgta neki.

-         Sousuke, ez tisztára olyan tulok mint az a másik a tengeralattjáróról

-         Igazi tiszt. – sóhajtott a lánynak álcázott gerilla.

Kint az udvaron az iskola busza várta akis csapatot, és nagy örömmel szálltak fel, tekintettel, hogy bizony még nem jött el a kirándulás ideje. Az ablakból az igazgatónő érdeklődve nézte a látványt, majd döntött, és másodperceken belül a diákok között ült a buszon. Velük szemben egy nagydarab mosolygós bár kicsit ódivatú ruházatú férfi foglalt helyet. Enyhe idegesség látszott az arcán és halvány rumszag érződött az alakból. Miközben barátságos mosollyal beszélt a diákokhoz, de mondandója kicsit furcsa volt az igazgató szemszögéből. A busz lassan elkezdett kigurulni az épület udvaráról mikor sugárhajtóművek bömbölése szaggatta szét a csendet és a matróznak látszó alak szavait. Kaname mármint Sagara táskájában egy hang vidáman üvöltött fel.

- Remélem van légzsákod! – majd a hajtóművek nem csak a csendet tépték szét, hanem a hozzájuk tartozó F – 18-as, az épp buszon ülők osztálytermét. Fent az égen egy apró pont nőtt egyre nagyobbra ahogy az ejtőernyő kinyílt és a gazdája landolt az iskola udvarán. A vadászgép roncsai mögött egy másik fura repülő is „leparkolt” az udvaron. Minden szem az ejtőernyős felé fordult. Nem volt nehéz, lévén erősen üvöltözve hívta fel magára a figyelmet.

- Behorpadt a doboz!!! – kiabálta miközben az ernyőjének zsinórjait rángatta – Eressz el!! Szállj le rólam!! – üvöltött az ernyővel miközben letépte magáról. Majd sisakját is félre dobta, és a kötekedő keménylegények laza lóbálós tartásával közeledett a másik roncshoz. Közben folyamatosan üvöltött. Bár ezt már nem hallották tisztán. De azt mindenki látta, mikor a fickó lenyomott a másik gépben ülőnek egy hatalmas balost. Majd egykedvűen leült a roncsra, zsebébe nyúlt, miközben mindenki füle hallatára megszólalt. – Ilyen egy harmadik típusú pofon. – morgott Steven Hiller kapitány miközben szivarjára gyújtott. A busz kigurult az iskola kapuján mellettük befordult a reggel is megjelent teherautó. A munkások vezetője már előre dörzsölte tenyerét. Közben orra alatt morgott – Ez az amíg ezek nem végeznek lesz meló… Gazdag leszek… fel kellene vennem azt a csajt meg a barátját.. mindig lenne munka. – ujjongott miközben tatarozni kezdtek. Az ücsörgő és szivarozó pilóta értetlen arccal nézett a melósokra. A munkások észlelve a szivarfüstbe bújó alakot csendesen meg is érdeklődik, hogy mi sürgős bagóznivalója van ezen a környéken.

- Milyen környéken?

- Tokyó környékén.  Hol is szállt föl katona?

- El Toroból. Nevadából.

- Jól bírta a gépe. Mit keres mifelénk.

- Azt én is szeretném tudni…..- morgott a tanácstalan tiszt.

- Majd én megmondom. – szólt egy hideg hang a háta mögött, mire Hiller kapitány megperdült. – már semmit. – fejezte be a mondatot Schark mire a meglepett katona körülnézett és a sivatagban találta magát, Tetejében a Nevadaiban. A melósok kerek szemekkel nézték a jelenetet. Mikor az ismeretlen nevet és címet kért tőlük nyugodtan válaszoltak. Pár órával később családjuk kedvesen engedte be azt a fekete bőrű, fekete öltönyös fiatalembert, aki az estére való tekintet nélkül napszemüveget, és fura fém rudacskát viselt és kíméletlenül megvakuzta az egész családot. Miközben lelki szemei előtt nagyon csilingelt a pénztárgép.

Az iskola busza mindeközben csendesen jó tempóban haladt a kikötő felé. Semmi sem zavarta nyugodt útját, hacsak nem Brown csípős megjegyzései és szárazföldi patkányozásai, de ezek is csak míg az angol „tanár” el nem hallgatatta. Egyszer csak a busz lefékezett. Az ajtó kitárult, és mindenki érdeklődve figyelt hogy mi lehet a hiba. A jármű erősen megdőlt, mikor egy motoros rendőr lépett fel rá, kerek tükrös napszemüvegben/ ala RayBen /, és ami a legmeglepőbb volt amerikai egyenruhában. Szó nélkül sétált végig az ülések között, szeme hidegen járt az embereket nézve. Majd egyszer csak egy fotót szedett elő. És jeges hangon meg is szólalt.

- Látták ezt a fiút??. – a fotó láttán néma fejrázás volt a válasz, erre a rendőr nekiállt elhagyni a járművet, mikor valaki odaszólt hozzá. Ismét Onodi törte meg a csendet.

- Hé van egy kése? – a fej lassan feléje fordult.

- Mire kell? – kérdezte kimért hangon az alak. A fiú nyelt egy nagyot, miközben saját tükörképét bámulta a szemüveg foncsorán.

- Nem tudom felvágni az almám…… - mondta csendesen.

- Csak ha megmondasz utána valamit.. – szólt a rendőr.

Mikor igenlő bólintást kapott, válaszul felemelte kezét. Mindenki döbbenten nézte mikor az emberi bőr meleg színe hideg csillogássá vált, az ujjak összefolytak, majd egy éles pengévé váltak. Néhány villámgyors mozdulat, és az alma megpucolva, felszeletelve esett vissza a döbbent Onodi ölébe. Hátul a busz hátsó részéből fémes kattanás, majd egy hatalmas csattanás hallatszott. A rendőr odakapta fejét, és értetlenül nézte amit az egyik lány elterülve fekszik a földön, miközben egy sebhelyes srác eltesz egy legyezőt és felrángatja a székre az ájult nőt. Belső képernyőjén megjelent egy felírat „ Nem értelmezhető magatartás” Ezzel máris a kerek szemekkel bámuló fiú felé fordult.

- Hol vagyok. – jött a kérdés a T – 1000 – tól.

- T… Tokióban.

- Hogy a vírusok zabálnák fel azt az idiótát! – csattant fel a gép – ennyiszer elcseszni valamit. Szétfolyok az idegtől.. – morgott miközben lefelé indult a buszról. Még sokáig hallották elégedetlen szavait. – Előbb az az átkozott kohó… most meg ez… És még ő nevezi magát szuperszámítógépnek. Idióta Skynet. Hazamegyek összetöröm a merevlemezét… össze én…. Nem érdekel, hogy akkor az emberek győznek. Kihúzom a dugóját. Ki bizony. Velem ne szórakozzon többet…Én lennék a csúcsmodel..…..

A busz beért a tokiói öbölbe, A kiszálló diákok és az igazgatónő csodálattól párásodó szemekkel figyelte az öbölben ringatózó vitorlást. Mikor a bárkába beszállították őket és néhány markos legény evezni kezdett, már sejtették, hogy az lesz az úti cél. Az igazgatónő hangosan is kifejezte csodálatát a mellette ücsörgő „angol tanárnak”.

- Mindig is szerettem volna egy ilyenen utazni. – mosolyogta – csak túl drága.

A morcos alak kérdőn vonta fel szemöldökét, nem értve, hogy lehet vágyakozni egy ilyen hajó után, és hogy lehet az, hogy drága az ilyen út. De mire gondolatai végére ért, már meg is érkeztek a hajóhoz, és a diákok szépen sorban, bár cseppet ügyetlenül kapaszkodtak a hajó fedélzetére. Pár perc és egy csapat suhanc kerekre nyílt szemekkel nézte a fedélzeten megjelenő alakot. Csak kevesen ismerték fel a tanárukat, csillogó tiszti egyenruhájában vállrojtokkal, hátra tett kézzel, és karddal az oldalán. A kerek szemek, még tágabbra nyíltak mikor az alak csendesen megszólalt.

- Indulunk Mr. Bush. – mondta csendesen, majd még hozzátette – ha kint vagyunk gyakorlatoztassa őket. – mondta miközben, a derűsen álló fiatalok felé intett fejével .A diákok mindegyike tágra nyílt szemekkel nézte a temérdek látnivalót. A repülők és védelmezők korában ezen a hajón minden furcsa volt számukra kezdve a sok-sok kötéltől az ágyúkig, amik értelmét nem igazán látták. Sousuke nem is tudta magában tartani megjegyzését. Csakhogy ezt Kaname kellemes hangján tette.

- Nem valami jó fegyverek.

- Micsoda? – dörrent egy hang mellette – a Flotta legjobb ágyúi. –morgott Gerald, mikor imádott fegyvereit leszólták, de mivel ezt egy nő tette gyorsan napirendre tért a dolog felett azzal, hogy nem érthet hozzá. Hogy menyire tévedett és megcsalta a látszat nem is sejtette.

- Minden ember a fedélzetre! – szólalt meg a tesi tanáruk kemény hangon – Vitorlát bonts. 

A középiskolások ámulattal nézték amint sok-sok, ember felrohan a köteleken, mintha megannyi pók lepte volna el az árbocokat, és pár perc múlva Őfelsége Southerland sorhajója kifutott a Tokiói öbölből.

ÉS EZEKUTÁN MÉG MINDIG FOLYTATÁS KÖVETKEZIK……/ Azt hogy mikor és hogy lesz a sztorinak vége még Én sem tudom. Ki tartás mindenkinek /