Amikor Sagara gyakorolni megy a bázisra két eléggé kellemetlen látogató, érkezik. Ellenőrzést tart a Dana két embere. Hát erre nem igazán számítottak, az ellenőrzés gyors és egy parancs átadásával végződik, illetve egy epés megjegyzéssel.

- Örüljenek, hogy én kézbesítettem a parancsot, nem pedig Tesstarossa kapitány vagy Chidori kisasszony. Jó időbe telt volna, mire magukat ismét használni lehetett volna valamire. – tett Kalinyin egy burkolt célzást jövetele valós okára. A mögötte álló Weber ezt már nem bírta mosolygás nélkül, elképzelte amint Kaname dühtől remegve, kezében baseballütővel beront a támaszpontra, és néhány perc alatt rokkanttá veri a harcedzett katonákat.

- Hol az őrmester? – kérdezett a végén.

- Máris hivatom uram.

Néhány percnyi várakozás után Sagara jelentkezik a volt parancsnoka előtt.

Miután visszatértek a Danára Sousukéban ismét feléled a remény, hogy viszont láthatja Kanamét, hisz a Danán nincs is tőle olyan távol. Itt pedig sűrűbben van szabadság, mint előző helyén. Amint visszaér egy tesztlapot, dugnak az orra alá, pedig még épp hogy kiszállt a gépből. Kérdésére, hogy ez miért szükséges, csak annyit válaszolnak, hogy következő feladatának az alapja. Majd mikor még mindig nem hajlandó hozzálátni közlik vele, hogy ismét egy iskolába vezénylik, személyvédelemre. Eléggé elvették ezzel a kedvét, mindentől. – Egy iskola ismét, de onnan hogy megyek Kanaméhoz. – töpreng. Furcsállja azt is, hogy hozzálátnak szó szerint felhizlalni őt. Egyre inkább azon munkálkodnak, hogy régi fényében tündököljön. Mikor enni, vagy aludni nem hajlandó megfenyegetik, hol az őt istápoló Mao, hol Kurz.

- Tudod ugye, hogy egy iskolában szünet is van? Nem hiszem, hogy gondot jelenten venni egy jegyet Tokióba. Azt akarod, hogy Kaname így lásson. Egy árnyékot, nem hiszem, hogy örülne neki. - zsarolják elég eredményesen. Néha elejtenek egy-két megjegyzést, hogy mennyire fog neki tetszeni az új feladat, de ezt ő erősen kétli. Két héttel a Danára való visszatérte után, őrei – egy idő után akarata ellenére is így gondolt Maóra és Kurzra – úgy ítélik meg, hogy többé-kevésbé használható állapotba került. Irány az új küldetés. Az, amiről ő még semmit sem tud, csak annyit, hogy egy iskolában egy lányt kell majd védenie. – Na már megint. De miért nem Kaname, - gondolkodik a szállítógépen. Feltűnik neki, hogy a gép Tokióban teszi le őket. Kicsit jobb kedvel, ül át az autóba. – Legalább ugyanabba a városban vagyok. Előbb utóbb úgyis megtalálom őt. – gondolja, Mao érdeklődve nézi az arcára kiülő ravasz vigyort.

- Mit forgatsz a fejedben? – kérdezi tőle.

- Semmit. – jön az abszolút nem meggyőző válasz.

- Na fel a fejjel biztosan tetszeni fog. – vidítgatná Melissa.

- Tudsz valamit a célpontról?

- Semmit.

A kocsi lefékez, Sagara döbbenten nézi az épületet, ami előtt állnak. Ismerős neki, mindennél jobban szeretett volna ide jönni, és most itt van. Itt áll a kapuban, - Vajon csak Mao hozott ide? – fut át az agyán.

- Na megérkeztünk. Bent megkapod a részletes utasításokat. Viszlát.

Sousuke boldogan csillogó szemekkel száll ki a járműből. Arra az egyetemre vezényelték ahol Kaname is, van. Így bár tudja, hogy a feladata el fogja venni ideje nagy részét, de könnyebb lesz megkeresni Kanamét. – Így őt is meg tudom védeni. A közelében lehetek. Ha még itt van. – gondolja, majd hirtelen ötlettől vezérelve, nem egyenesen a részére meghatározott terem felé indul, hanem a szekrények irányába. Biztos akar lenni abban, hogy Kaname még ide jár. Ha igen, miután meg találta célpontját azonnal a keresésére fog indulni, dönti el magában. Elképzeli, hogy a lány milyen boldog lesz, ha meglátja, ha megtudja, hogy itt a közelében kapott feladatot. Örömmel lépked végig a folyosón. Megáll a szekrények közelében, hallja amint kinyílik az egyik ajtó. Kaname szekrényének ajtaja, már látja is. Még emlékezett, hogy hol volt, és nem csalódott, mindent ugyanúgy állítottak helyre, így a lányé is a régi helyen van. Figyelmesen nézi az ott álló alakot. – Ez nem Chidori. –fut át az agyán- Ostoba, vagyok, még csak nem is nő- figyelni kezd, érdekli, hogy mit akar a lánytól az idegen. Halványan emlékszik az arcra akkorról, mikor kimentette az ittenieket. – Talán csak ajándék? – fut át rajta a gondolat, ezzel együtt lángra kap a féltékenysége is, de ekkor meghallja a fiú hangját.

A szekrényben lévő kis tükrön keresztül látja támadója arcát, belevág a döbbent felismerés. Azt a férfit látja maga mögött, aki annak idején kiengedte őket a tornateremből, miután lerombolta az egyetem épületét és végzett a terroristákkal. Akkor őt is kirántotta a menekülők közül és Chidorit kereste. Hátba akarta lőni, hogy ő legyen a lány megmentője, az elhagyott fegyverek egyikével, mert felismerte azt a fiút, aki annyira bizalmas volt a lánnyal a bálon. Meg akart szabadulni tőle tudva, hogy ő az oka annak, hogy esélytelen Kanaménál. De mikor végig nézte, hogy hidegvérrel végzett egy sebesült terroristával, rá jött –Ez a fickó hihetetlenül veszélyes. Én pedig nem igazán bánok jól a fegyverekkel. Nem tudnám elsőre eltalálni.- így nem merte megtenni. Látta azt a felvételt is, amit egy tanár készített, azon is ő szerepelt. Hideg kegyetlenséggel mészárolt le egy kisebb hadsereget, és most ez az elmebeteg szorít fegyvert a tarkójának. Most vége, ennyi volt itt és most végezni fog vele. Meglepődik, amikor az alak a földre nyomja, majd megbilincseli. Hallja hangját, első része neki, második, viszont valaki másnak szól.

- Szerencséd, hogy megígértem valakinek, hogy nem rendezek vérfürdőt. Mao lenne egy csomagom, amit el kéne szállítani.

- Mit fogtál Sousuke? – kérdi a rádión keresztül társa. –Hol kaptad el?

- Valami házi bomba gyáros megpróbált robbanóanyagot rakni Kaname szekrényébe ott kaptam el. A cuccot nézve a másik kettőt is ő pakolta be.

- Te idióta! Máris megszeged a parancsot?! Hát elfelejtetted mit mondott neked Mardukas?! Én nem tudom elhozni.

- De mi igen. – szól egy Sousuke számára ismerős hang a társalgásba. – Itt D – 2 két perc múlva ott vagyunk.

- Na akkor jó szórakozást! Mao kiszáll.

Sagara gyorsan firkál néhány sort egy darab papírra, majd ezt Kaname szekrényébe a kis tükörre ragasztja. Így legalább a lány tudja, hogy ő is itt van. Hamarabb megtalálják egymást.

Sousukéban felmerül a nem túl régi emlék, mielőtt a bevetésre szállították. Akkor volt egy kellemetlen beszélgetése Mardukas parancsnokhelyettessel. Pont, Kanaméval kapcsolatos találkozásokról szólt. Belefehéredik az emlékbe.

A gondolatra erősen izzadni kezdett. Majd fél órán át kellett hallgatnia a parancsnok helyettest mire az lecsillapodott. Erre, tessék itt ücsörög Kaname szekrénye előtt, - ahelyett, hogy a kijelölt helyen lenne – egy elmebeteg robbantgató hátán és támogatást kért a Mithriltől elárulva ezzel, hogy abszolút nem a feladatára, hanem Kanaméra koncentrál. Megérkezik a D – 2. vigyorogva váll veregetve viszik el alóla az ülőpárnát. Még hallja vidám beszédüket.

- Szerencséd van haver, hogy nem lőtt már le.- Lehet, hogy három hullazsákban, sem tudtunk volna innen elvinni.- Bár tőle azt vártuk volna, hogy kiskanállal kelljen téged belapátolni egy dobozkába. Még a genetikusok sem tudtak volna kiválogatni a törmelékből. - Kár volt Chidorival szórakoznod, mi már csak tudjuk.-

Miután volt társai, új barátai széles vigyorral – Majd mi elvesszük a kedved a pukkantgatástól - Most aztán jól rápacsáltál haver. - Rossz pacira tettél. - Velünk jobban jártál, mint vele. - Ha robbantgatni akarsz, kérjél tőle tanácsot, csak ne a csaját akard reptetni. Nem sárkány az. - Tudunk neked egy kellemes helyet, ahol szeretik az ilyen fess srácokat. Majd ott leszoksz arról, hogy a Mithrillel szórakázz. – Bár ettől a sráctól még azok is tartanak, főleg, ha Chidorit emlegetik neki. – beszólások közepette elhurcolták a teljesen meglepett, de félig ájult pszichopatát. Sagara elindul feladatát teljesíteni, megáll egy terem előtt, itt van a célpont, a terem ismerős neki, - Nem itt lőttem szét a folyosót, mikor Maóval fogócskáztam? - gondolja. Egy diák lép hozzá, makog neki valamit, majd átad egy laptopot. Sousuke leül egy padra, felnyitja a gépet, amin Kalinyin arca jelenik meg, hogy ismertesse feladatával kapcsolatos tudnivalóit. Hát eddig ilyen nem sok volt. Reméli, hogy ezután már meg tudja találni a célt. Rögtön utána majd Kanaméval foglalkozik, bármenyire is tiltva van ez számára. Tilos vagy sem mindenáron meg fogja keresni, ennyire közel hozzá nem tud parancsolni az érzéseinek, sem a vágyainak. A célpontra, vigyázni fog persze de nem kell éjszaka is mellette ülni. Az az övék. – Még szép, hogy erről nem fogok jelentést tenni. Főleg mivel Kaname közelébe mennem tilos. De ha már itt vagyok, akkor… – kicsit elpirul a gondolatok és az emlékek hatására, na meg hát ugye mégsem fából van. Már egy ideje másra sem tud gondolni. / Hát igen ez van, ha valaki vérszemet kap, még jó hogy eddig bírta cérnával. Ha a gépben ülne derékban tuti szűk, lenne. / Kalinyin hangja, valamint a mögüle átszűrődő zajok hozzák vissza gondolatait a valóságba. Észreveszi, hogy nem előre rögzített felvételt, hanem élő adást vesz.

- Őrmester, alig néhány perce van ott és máris parancsot szeg? Na ezen a botlásán még túllépünk. Mivel már bizonyított az ilyen jellegű feladatok végrehajtásában, ismételten személy védelemmel bízzuk meg. A célpontjáról kevés információ áll a rendelkezésünkre. Egy 19 év körüli 160 – 170 cm., közötti magasságú hosszú hajú japán nő a célpontja, neve egyéb azonosító jelei nem ismertek. Dolgozunk az ügyön, minden friss információt azonnal eljuttatunk önhöz. A személy védelme 24. órán át szükséges. Vizuális és audió megfigyelésére nincs engedély. – Sousuke arcáról lelohad az eddigi mosoly. – Ha egész nap kell védenie, tetejében úgy, hogy technikával nem figyelheti, akkor hogy fog Kanaméval találkozni. Forog az agyában a gondolat. Ezek az érzései az arcára is kiülnek. – Nem látom, hogy lelkesedne a feladatért őrmester. Legyen kész mindenre, amíg nem tudunk valamit a célról önnek, kell megpróbálni felderíteni azt. Az eligazításnak vége, ne csalódjunk magában fiam. – Ezzel az adás megszakad. Sagara összecsukja a laptopot, - Hát ez remek. Ez aztán a szervezés. Na mindegy, amíg megtalálom, foglalkozhatok Kanaméval. Ha utána nem is sikerül, de addig igen. –gondolkodik, mikor megcsörren a telefonja.

- Sagara.

- Őrmester, nyissa ki a gépet, küldünk egy fotót a védett személyről. – szól a vonal végén Kalinyin. Kinyitja a laptopot és a lassan kockáról kockára betöltődő képet, kezdi figyelni.

Először, csak egy pár barna bakancs, fehér zokni, fehér rövidnadrág, egy sárga kabát. – Jó lábai vannak. – gondolja – Ez a nadrág, meg a kabát is ismerős, de száz szám van ilyen. A hasa az is ismerős, csak nem? Á úgysincs olyan szerencsém, meg mellesleg bíróságilag tilos. –fut át az agyán. Majd meglátja az eltéveszthetetlen hajat, néhány másodperc múlva Kaname mosolyog rá a képről. Határtalanul boldog, hogy ismét őt kell védenie. Majdnem kiugrik a bőréből. Megint vele lehet. Boldogan csillogó szemekkel lép be az ajtón. Ránéz az ijedt tanárra, felismeri, hogy ő filmezte le őt. Mielőtt a tanár segítségért kiálthatna, csendesen megszólal.

Az új diák pillanatok alatt megtalálja azt, akit keres. Szeme felragyog, ahogy az oda sem figyelő lányt nézi. Mindennél jobban vágyik arra, hogy megölelhesse őt. Látja amint Kiyukó bökdösni, kezdi, de az nem foglalkozik vele, ír valamit. Tudja, hogy neki készül egy újabb levél. De azt is tudja, hogy ezúttal már személyesen veszi át.